Lovagi cím

Westeros társadalmának jellegzetes és igen látványos tagjai a lovagok. Társadalmi és katonai státuszuk rendkívül hasonló a középkori európai lovagokéhoz, vagyis egy alapvetően harcos életmódra berendezkedett osztály, amely rangban a közemberek fölött, de a született nemesség alatt helyezkedik el (noha igen gyakran nemesi házak fiai is a lovagi életet választják).
A lovagi eszme és harcmodor eredete az andal hódítók idejére (vagyis körülbelül hatezer évre) nyúlik vissza, akik győzelmüket nem kis részben köszönhették a vaspáncélba öltözött nehézlovasoknak. A legyőzött Elsők is hamarosan átvették ezt a katonai doktrínát, és a kora középkorhoz hasonlóan a nehézpáncélos lovasság vált a fő csatadöntő erővé. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy azokon a területeken, ahol a Hét Hite nem olyan általános (leginkább Északon), nem alakult ki a klasszikus lovagi osztály, noha a nemesek és a tehetősek főleg nevézlovasként vesznek részt csatában.

A lovaggá válásnak hagyományosan három fázisa van. A 6-10 éves fiúk először apróddá válnak egy már felavatott lovag mellett, ahol lassanként megtanulják a lovagi életmód és a viselkedés alapvető elemeit. Mikor a gyerek fegyverfoghatóvá válik (általában 10-12 éves kora tájékán), megkezdődik a harci kiképzése is, aminek keretében általában a kard, a lándzsa, zúzófegyverek illetve az íj kezelését tanulják meg. Innentől kezdve az apród már fegyvernöknek számít, és a csatákba is követi a lovagot, akit szolgál. Amennyiben a fegyvernök valamilyen módon (általában csatában, vagy lovagi tornán) kitünteti magát, lovaggá üthetik. Hagyományosan ez egy több napos rituálét követően zajlik le, melynek keretében a lovagjelölt egyszerű ruhában egy éjszakát tölt a Harcos oltára előtt virrasztva, majd másnap egy septon megkeni hét olajjal (hogy emlékeztesse a Héthez való hűségre), majd egy lovag (általában az, akinél tanulóidejét töltötte) kardjával megérinti a két vállát. Innentől a fegyvernök felkent lovagnak számít, megilleti a 'ser' méltóságnév és kiválaszthatja személyes címerét (ez nemesi származású lovag esetén általában a családja címere, vagy annak valamilyen módosítása). A lovag felesküszik a Hét Hitére és tanításaira, hogy megvédi a gyengéket, tiszteli a nőket és erényes életet él (ezeket azonban általában igen kevesen szokták később be is tartani...)

Továbbá minden lovagnak joga van arra, hogy (amennyiben méltónak ítéli) bárkit, különösebb ceremónia nélkül lovaggá üssön. Noha az így szerzett lovagi cím elvileg semmiben sem különbözik a fentebb megszerzettől, a felkent lovagokat általában jóval nagyobb tisztelet övezi (de ez sem általános). Mivel a lovagi cím magasabb társadalmi státuszt is jelent, ezért számos közrendű küzd a kiemelkedés ezen formájáért.
A lovagi címmel jár a 'ser' megnevezés, amely előnévként, illetve –- ismeretlen lovag esetén - megszólításként használatos, a már ismerős lovagot 'ser + keresztnév'-en szokás szólítani.

A lovagok alapvetően hadakozással foglalkoznak, és lovaggá ütésük után további idejüket nagyrészt a fegyverforgatás gyakorlásával, illetve háborúskodással töltik, de ez alól számos kivétel lehet, sok példa van rá, hogy bizonyos személyek csak tiszteletbeli lovagi címmel bírnak, és sosem foglalkoztak fegyverforgatással.

A lovagokat számos további osztályba lehet sorolni, attól függően, hogy milyen életvitelt folytatnak:
A legtöbben az egyszerű kóbor lovag életét élik, ők általában nemtelenek, vagy szegényebb nemesi családok második-harmadik fiai, és nem örökölnek, illetve pénz, kapcsolatok és megbecsültség híján nem tudnak valamilyen uraság állandó szolgálatába állni. A fegyverzetük a lehető legváltozatosabb lehet, a vértezetük gyakran ősrégi, hiányos, vagy össze nem illő részekből áll. Általában a vidéket járják, és vagy rablólovagként fosztogatnak, vagy időről időre valamely lord udvartartásába próbálnak bekerülni. Igen gyakran próbálnak szerencsét lovagi tornákon, remélve, hogy képességeik felkeltik egy fegyvereseket kereső lord figyelmét.

Ha egy lovag talál magának egy lordot, akinek hűséget fogad, onnantól kezdve felesküdött lovagnak számít. A fegyveres szolgálatért cserébe hűbérura általában fedelet és ellátást biztosít neki, így a lovag élete némileg könnyebbé válhat. Ezért cserébe szolgálnia kell urát, leggyakrabban karja erejével. Ez az állapot igen múlékony lehet, ugyanis a lord bármikor elbocsáthatja felesküdött lovagjait.

Egy lord dönthet úgy, hogy a saját birtokából kihasít egy részt és azt egy felesküdött lovagjának adja. A földdel együtt általában az azt megművelő parasztok, illetve egy kisebb lakótorony is jár. Az ilyen letelepített lovagok uruk kegyét valószínűleg hosszas, hűséges szolgálattal, vagy kiemelkedő hőstettel érdemelték ki. Ha a lovag jól gazdálkodik a rábízott földbirtokkal, idővel akár saját nemesi házat is alapíthat.