Ser Hoster Mallister

Név: Ser Hoster Mallister
Faj: andal
Nem: férfi
Kor: 22
Titulus: Zúgó várnagya, Tengerszem örököse, Az Ezüstsas Lovagja
Foglalkozás: lovag
Család: édesapa: Lord Willas Mallister (életben van – 45 éves), édesanya: Lady Lelalni Bracken (életben van – 40 éves), hitves: Lady Olivia Tully (életben van – 20 éves)
Lojalitás: Tully-ház
Felszerelés: egy fattyúkard, egy tőr, páncélzat a kellő kiegészítőkkel, láncing, pajzs, finom szövésű kelmék az ünnepélyekre

Kinézet: Ser Hoster magassága nem sokkal tesz túl az átlag emberekén, testalkata szálkás izomzatú, a nagydarab jelzőt egyáltalán nem lehetne ráaggatni. Tengerkék íriszei gyakran komorságra engednek következtetni, s ez alkalmanként igaz is a férfira, azonban alapmimikája is szigorúbbnak mondható. A dús haja sötétbarna színű, néha szakállat, máskor csupán borostát visel, anélkül eléggé fiatalosnak látszanak vonásai, habár arcvonala markáns. A napok nagy részében páncélban látni, elvégre ügyelnie kell Zúgó várának biztonságára, viszont az ünnepélyeken cicomásabb ruházatokba bújik. Kedvence egy indigókék tunika, melynek közepére a Mallister család sasát hímezték, valamint ezüstből készült, szárnyakat formáló gombok szegélyezik.

Jellem: Gyanakvó ember, szereti jobban megismerni a másikat, mielőtt annak betekintést engedne érzelmi világába vagy közzé tenné saját szemléleteit a dolgokról. A végletekig hűséges és ragaszkodó, ápolni kívánja saját famíliáját, s a Tully-ház becsületét. A bizalom nála nem játékszer, mindig próbálja az arany középutat keresni, megtalálni a módszert, mellyel mindenkit elégedetté tehet, habár a nehéz döntések esetén sem vonul vissza a kétségbeesés várába. Makacssága, büszkesége viszont sokszor fordultak már ellene az évek során, néha nem tud elvonatkoztatni az általa kialakított véleménytől. Előítéletes, ehhez a tulajdonságához szintén rossz emlékek kötik. Nem veti meg a szórakozást, a jó bort, a táncot, a mulatságot, azonban kicsapongó életét szabályoznia kellett, amikor megnősült Olivia Tully-val az oldalán. Alkalmanként a társaság középpontjába tud kerülni elmés, vidám megjegyzéseivel, történeteivel, máskor némán hallgat. A gondolatai gyakran kalandoznak el, hajlamos depresszív szemszögből meglátni a világot. Az alárendelt szerep betöltése nem esik nehezére, viszont nem rohan fejjel a falnak parancsra. Egyesek ridegnek, szenvedélytelennek tartják, ők csupán nem ismerik igazán.

Előtörténet:
A Folyóvidék sok családból választott magának királyt, kik erővel, kik befolyással lettek a három folyó területének urává. A Mallister-ek sohasem tartoztak ebbe a csoportba, Tengerszem mégis komoly erődítménynek számított, az ezüstszínű sas jelképe alatt harcoló, andaloktól származó férfiak pedig sokszor védelmezték a partokat a vasemberekkel szemben. Csakhogy, a Hoare família túlságosan is erősnek bizonyult, Harren Hoare uralma alá hajtotta a vidéket, kegyetlenül uralkodott a Folyóvidék népén, az egyébként békeszerető, kedves társaságon. Tervük között szerepelt egy hatalmas, minden más kastélyt felülmúló erődítmény építése, melynek a Harrenhal nevet szánták. Hoster, Lord Willas Mallister elsőszülött fiaként látta meg a napvilágot, egy téli éjszakán. Westerosban kemények voltak a telek, s a folyóurak ugyan nem számítottak északiaknak, mégis közelebb tartózkodtak Deres Stark-jainak földjeihez, ezért meglehetősen jól viselték a ridegebb időszakokat. A tengerszemi örökösért sokat aggódtak a családtagok, kiváltképpen szerető édesanyja, aki a Bracken-házból származó Lelani volt. Egy kedves, odaadó nőszemély, nem örökölte a piros lovas címerrel ellátott famíliája hozzáállását. A Bracken-ek ugyanis már az ősidők óta ellenszenvvel viseltettek a Blackwood-ház sarjaival szemben, mivel mindketten a Folyóvidék jogos uralkodóinak akarták tulajdonítani magukat. Mégis, amikor a Vas-szigetek kiterjesztették a hatalmukat a vidékre, ők is fejet hajtottak, különben életükkel, nevük pusztulásával fizettek volna meg a Vízbefúlt Istennek. Hoster rengeteget sírt kiskorában, minden egyes baj elől édesanyja szoknyája alá menekült, ami miatt apja nem nézett rá túl jó szemmel. A szolgálók már azt is beszélték, miszerint Willas Mallister ismeretlen apára gyanakodott. Ez azonban teljességgel lehetetlen volt, elvégre a gyermek egy az egyben örökölte atyja vonásait, habár néhány téren hasonlított a dédelgető Lady Lelani asszonyságra is. A nőszemély egy csöppet sem aggodalmaskodott fia jövője felől, azt tartotta, aki ifjúkorában sokat rítt, abból életrevaló férfi cseperedik majd, erős akarattal. Hosternek nem sok ideje maradt kiélvezni gyermekkorát, játék helyett korán tanulásra fogták, otthonának mestere megpróbálta minél hamarabb beléerőltetni a tudás hatalmát. Ő eleinte nagyon is ellenkezett, sokszor hisztérikus bőgőrohamokban fakadt ki, ám az idő múlásával, ahogyan kezdte megízlelni a tudás nektárját, egyre ízesebbnek vélte azt. Tanulmányozták a családfát, a régi történeteket, a királyok címereit, jelmondatait. Noha egy olyan fiúnak, kit örökösnek szántak, nem csupán a politikát és történelmet kellett betanulnia, de értenie kellett a fegyverek forgatásához. A fiatal Mallister tehát nekilátott a háború művészetének elsajátításához, amiben a család személyes fegyvermestere segítette. Az utóbbi a rangjához képest fiatal kardforgató volt, egy Kyle nevű szabadlovas, de Lord Willas meg volt győződve, miszerint a kölyöknél jobb vívót még nem látott a vidék, emiatt léptette elő, helyezte ily magas szolgálatba. Kyle kedvesen bánt Hosterrel, mindig jóízűen kacagott a kölyök hibáin, ám harcban egyáltalán nem bizonyult kíméletesnek.
- Ha egyszer valaki megpróbálja majd a véreben edzeni az acélját, nem fogja érdekelni ki vagy, s honnan jöttél.- állandó jelleggel ezt mondta a kék szemű gyermeknek, néha már ő maga is megismételte mentora szövegét, gúnytól és sértődöttségtől fűtve. Az évek ettől függetlenül igencsak gyorsan teltek, a világban gyökeres változások mentek végbe. Egy Essos-ból származó hadvezér, nevezett Aegon Targaryen partra szállt Westeros kontinensének partjainál, s hamuvá égette a hatalmas Harrenhal-t, amiben életüket vesztették Fekete Harren fiai, de őt magát sem kímélte a gigantikus sárkány tüze. A Folyóvidék urainak adott volt a lehetőség egy új korszak bevezetésére, ezért Edmyn Tully, a pisztráng jelképe alatt egybe szerbezte a nemeseket, behódolt a sárkányúrnak. Elhatározták, hogy véglegesen kiverik a vasembereket a régióból. Hoster fegyverhordozóként került Lord Edmyn mellé, és a csatározások alatt követte őt, habár még mindig nem volt elég idős az összecsapásokhoz. A Vas-szigetek lakói kegyetlen, rettenthetetlen ellenfélnek bizonyultak. A pisztrángos címerű, erőteljes férfi különös módon megbarátkozott a csendes, visszafogott fiúval. Lehet, Hoster nem tűnt a legszikárabb, vagy legbátrabb fiatalembernek, azonban hűsége kétségbevonhatatlanul szilárd volt. Ura parancsait habozás nélkül teljesítette, még ha félelem uralkodott is szívében a gyermeki szemnek túlságosan is durva csatajelenetek láttán. A béke ideje azonban elérkezett, a Hét Királyság egy nagy birodalommá kovácsolódott, beköszöntött a sárkánykirályok korszaka. Senki nem tudott ellenállni a varázslatos hüllőknek, sem Aegonnak, valamint két nővérének. Az ezüstös hajú hölgyeket a király feleségül vette, így két királynét is biztosítva Westeros népének. Hoster ez idő alatt lovaggá lett, kiérdemelte Zúgó várnagyának címét is. A családok közti harmónia megszilárdítására a legalkalmasabb módszer a házasság volt, ezzel a Mallister-ek és a Tully-k egyaránt tisztában voltak. Mivel Lord Willas és Lord Edmyn erősebb szövetségre kívántak lépni, így Tengerszem ifjú örökösének feleségül ajánlották a bájos Oliviat. Az elbűvölő, életvidám leányzó azonnal lenyűgözte az Ezüstsas Lovagját, a lány szintúgy kellemesnek ítélte a férfiú társaságát. Hoster sosem volt nagyon bőbeszédű, ettől függetlenül állandó jelleggel udvariasan beszélt a szépséges hölggyel, virágot vitt neki találkozásik alkalmával. Olivia néha viccesnek ítélte jegyese búskomorságra való hajlamát, olyankor édes térfákat sütött el a vőlegényéről, ámde Hoster még ezek hallatára sem tudott megsértődni rá, inkább ő is vidámságra derült. Egy találkozásuk alkalmával a menyasszony borostömlőt csempészett ki a vár raktárából, amiből mindketten annyit ittak, hogy a virágoskertben perdültek táncra, hangos kacarászások közepette. Végül elérkezett a nagy nap, a pompázatos esküvő, azután elhálták a nászéjszakát. Nem hitte volna, de Hoster számára is az lett élete egyik legszebb napja, s emléke. Tudta, eleget tett férji kötelességének, szeretni fogja a fiatalasszonyt a maga módján, életük végéig. A birodalom viszont újabb problémákba ütközött, hiszen a király rejtélyes körülmények között életét vesztette. Elképzelhető, hogy egy új háború peremére került a világ. Ser Mallister tudta, hamarosan könnyedén a csatamezőn találhatja magát. Az érzései összekavarodtak, szeretett volna továbbra is az új családja mellett maradni, viszont ő mégiscsak lovag volt. Katonáskodásra ugyanúgy megtanították, akárcsak az úri életre. Királyvár dönteni fog, és a Mallister-ház a Tully-k oldalán lesz, történjen bármi.

Üdvözöllek vándor!

Az előtörténeted igencsak tetszetős volt számomra, ezért ELFOGADOM azt. Lépj hát elő senki! Mert mostantól a Mallister Ház sarja vagy. Jutalmad 50.000 aranysárkányban állapítom meg.

Köszönöm, nem hozok szégyent a nevemre!