Ser Mark Fretful

Név: Mark Fretful
Faj: Északi
Nem: Férfi
Életkor: 27
Titulus: ,,Észak Árnya” becenévvel illetik (számtalan sikeres beszivárgási, és szabotázsakciók miatt)
Foglalkozás:  lovag
Család: Apa: John Fretful (halott) ; Anya: Maria Winster (halott); Fiútestvér(fiatalabb) : Marvin Fretful (a ház jelenlegi örököse), Családi állapot: Nőtlen
Lojalitás: Északiként a Starkokat támogatja, viszont van egy konfliktus, ami miatt ha nem is pártolt el mellőlük, azért ezt az eszében tartja (bővebben előtörténetben)
Felszerelés:  egy hosszúkard, és kettő tőr, mindegyik családi örökség. A hosszúkard története dédnagyapáig vezethető vissza, amikor is a Fretful-ház felajánlotta szolgálatait a Stark-háznak, a Starkok ezt adták ajándékba Mark Fretful üknagyapjának. A két tőrt Márk az apjától kapta, akkor, amikor az apja egy diplomáciai úton járt délen. Ott sajnos az ismeretségen kívül, mást nem sikerült elérnie, viszont ez későbbiekben jól jöhet még Marknak. Ezen kívül egy nyaklánc, amiben testvére portréja van, ezzel is tartva magában a reményt és az erőt.





Kinézet: Átlagos magasságú, erős testalkatú férfi. A haja szőkésbarna, de inkább barna, szeme kék, arca erős, de vonzó vonások jellemzik. Az arca nyugodtságot és higgadtságot sugároz, nem tartozik a rosszarcú emberek közé, inkább a nemesek eleganciája jellemzi. Öltözete könnyűpáncél, sisakot sohasem visel, északi időjárás miatt köpenyt is hord. Kardját a hátán hordja, egyik tőrjét az övében hátul tartja, a másikat a csizmájában vészhelyzet esetére.
Jellem: Eleinte szélsőséges érzelmei voltak a családja elvesztésekor és sokáig hajtotta bosszúvágya, viszont rájött arra, hogy ha az ember sokszor megy fejjel a falnak, könnyen betörik a feje. Így a lelki fájdalmait már nem a harcban éli ki-bár jól képzett harcos-, hanem inkább kapcsolatrendszer építésével, ismeretségek kötésével lép egyre fentebb. Mivel már nem az szüleiért, és háza bukásáért harcol, így elveszett öccsét Marvint próbálja megkeresni, hiszen neki már más nem maradt.

Előtörténet:

Először is a családról, és a címeréről:



A család története viszonylag réginek mondható, viszont rengeteg ház alakult a Fretful-ház előtt. A házat történelme során rengeteg csalódás, árulás bontotta szét, sokszor már-már a kihalás szélére sodródott. A Starkokkal való egyezség előtt, épülő, építkező házként nem viselt hadat senki ellen, inkább defenzív, és diplomatikus politikát folytattak. Viszont mikor bejött a háború, nekik is lépniük kellett, hiszen a harcok nem kímélnek senkit. Így a ház északiként egyértelműen a Stark-ház mellett tette le a voksot. Az akkori Stark-ház vezetője e kapcsolat jó kezdete és fennmaradása érdekében egy kardot adott ajándékba a Fretful-háznak, pontosabban Mark apjának, John Fretful dédapjának. Ez mindig átszáll a ház aktuális vezérére, aki általában a legidősebb férfitag. Ezen kívül a ház megkapta Dérvéget, egy kis várat Derestől kb. 25 kilométerre. Ez volt a Deres előtti utolsó előőrsként szolgáló vár. Miután a két ház szövetséget kötött, azóta van a címerben benne a rémfarkas. A farkas véres szája és bundája a sok háborúra és veszteségre utal amik eddig érték a házat. A címerben még 3 szó található (angolul): Becsület, Kötelesség és Vér. A Becsület a ház egyik legfontosabb értékei közé tartozik/tartozott, bár Mark már nem mindig tartja ezt be. Leginkább a ház történetében lévő véres árulások, és átverések miatt. Mark rájött, hogy Westerosban már nem a becsületesség hajtja, és viszi előrébb az emberek, és házaik sorsát. A Kötelesség a Fretful-háznak mindig egyértelmű volt, az első korszakukban a saját fennmaradásuk érdekében, a Stark egyezség után pedig a Starkoktól kapott kötelességeket mindig vállalták és teljesítették, még ha az többe is került, mint amennyit megért. E kettőn kívül mégis a legkiemelkedőbb a Vér, azaz a család, szinte mindent a családért kell tenni. Fontos a családi hierarchia, a legöregebb családtag a legtapasztaltabb, őt övezi a legnagyobb tisztelet. A testvérek között nincs rivalizálás, sokkal inkább az összetartás a jellemző.

Mark Fretful története:

Mark Fretful 27 évvel ezelőtt született Dérvégben, egy erősödő Stark hűbéres család elsőszülött fiaként. Mark kiskorában mindig csendesebb volt, de mindig jó megfigyelő volt. Gyerekként a háborús időszakokat általában olvasással töltötte. Mindenfélét szeretett, persze amihez hozzá lehetett férni. Lehetett az szépirodalom, viszont rengeteg stratégiai könyvet olvasott, a történelem legnagyobb ostromait, csatáit tanulmányozta. Az apja korán kezdte taníttatását, a nehéz hosszúkarddal már egész fiatal korában jól bánt. Egy békésebb időszakban az apja délre utazott, hogy építse kapcsolatait, és szövetségeseket keressen. Kalandos úton sok veszélyen keresztül végül eljutott Dorne-ba, ahol kellemes meglepődött a fogadásával kapcsolatosan. Mindenki kedves volt és szívesen fogadták az egyenes szándékú embereket. Hosszas tárgyalások után a dorne-iak nem tudták biztosítani katonai támogatásuk felől John-t, viszont mindig barátként fogadják a Fretful-ház nevében eljárókat. John Fretfult ellátták az ottani egyik legjobb fegyverkovács által készített fegyverekkel ajándékképpen.  Ezek között található volt 2 darab tőr, amit Mark kapott meg. Az apja világjárta emberként tudta, hogy nem mindig az egyenes harc a megfelelő, és ezért az egyik legjobb tőrforgatót bérelte fel Mark taníttatására. A hosszú évek során az egyik legjobbá vált, a mesterét túlszárnyalva, akit le is győzött, persze nem egy halálra menő harcban. A harc után a mesterével ültek a ház erdejének legnagyobb fája alatt. Így Mark végre megtudhatta honnan jött a mestere.
- Kiskoromban mindig is arra készítettek, hogy a Királyi Testőrség tagja akartam lenni, hisz apám is az volt. Apám a legjobb mesterekkel taníttatott, Westeros minden tájáról. Talán a legfiatalabbként sikerült is bekerülnöm apám mellé a Király Testőrségbe. Büszkén viseltem a vértet, 10 éven keresztül semmi probléma nem volt, csak néhány lázadás, de azt is könnyen levertük. De volt egy ügy..-hagyta abba mondandóját a mester.
- Mi történt?
- Majd talán egyszer, ha nagyobb leszel. – próbált mosolyt erőltetni az arcára.

Borús idők:

A történelemnek mindig is megvolt a rotációja: háború,béke és az ezek közötti átmeneti időszak. Mark gyerekkora éppen a békés időszakra esett, így nem érte gyerekként nagyon se lelki, se fizikai fájdalom. Viszont elérkeztek a területszerzési háborúk és elérte a meggyengültnek hitt északot is. Mark 18 éves volt, amikor közelített az ellenséges ház hadserege, a Blind-háztól. Már csak 70 kilométerre volt Derestől, és már csak Deresvég választotta el utolsó előőrsként a várat és a hadsereget. John Fretful levelet írt Deres urának, hogy küldjön erősítést, hiszen alig 700 fős hadseregük aligha képes lett volna tartani az oda tartó 3000 fős, ostromgépekkel felszerelt hadsereget. A választ egy napig nem kaptak, és az ellenség egyre csak közelített, olyannyira, hogy már Deresvégtől alig 2 napi járóföldre voltak. Mint később kiderült, egy ellenséges kém beszivárgott, és a leveleket eltűntette, így a segítségkérés is hiábavaló volt. Mikor már csak 1 napi járóföldre voltak, John Fretful elküldte egyik apródját segítségért, viszont az késő volt. Mark és apja tudta, hogy ha megállítani nem is tudják, de megnehezíthetik az ellenség dolgát. Mark maga vállalta a szabotázs akció vezetését. Apja tudta, hogy fiánál alkalmasabbat nem találna a feladatra viszont féltette, így nehezen engedte el:
- Fiam te nem vezetheted azt az akciót túl veszélyes, ráadásul kellesz a védelemben…az…íjászokat fogod irányítani?- mondta John zavarában, hiszen a fia éppen az ilyen veszélyes beszivárgó feladatokra termett.
- Az íjászokat??- látván apjára nem jellemző zavartságot és elnevette magát- Apa,magamnál jobban lopakodót nem ismerek Westerosban, és ez te is nagyon jól tudod- vette komolyra, és magabiztosan Mark.
- Nem bánom fiam, viszont ha elfajulnának a dolgok odakint, azonnal gyere vissza… Az embereim nem érdekelnek, 1000 élete nem ér fel a tiéddel, se nem Marvinéval…-zárta szavait és megölelte Markot.
- Vigyázz Marvinra és anyára!- köszönt el Mark- Vér és Jég!

Ez volt a ház jelszava, a vér a családot a jég pedig az alkalmazkodást jelenti.
Mark kilépett az ajtón és összeszedett maga mellé még plusz 3 főt. Ilyen akciót nem lehetett több emberrel végigvinni, hiszen minél többen vannak, annál nagyobb az esélye, hogy lebuknak. Két csapatra oszlottak: az egyiket ő vezette, a másikat pedig a volt mestere vezette. A mestere is önként vállalkozott a feladatra, úgy gondolta, hogy ez lehet élete harca. Ha sikerül, dicsőséget szerez a nevének, ha nem dicsően fog meghalni. Lassan odaértek a közeli tisztás melletti erdőhöz. Ott megbeszélték, hogy az egyik csapat eltereli a figyelmet azzal, hogy felgyújtja a sátrakat, amikben a katonák aludtak, de megpróbálják a vezetőkét is lángra lobbantani. Az ostromgépek épp az ellenkező oldalon voltak. Ezeket a Dérvégben készült speciális robbanószerekkel próbálják minél jobban megtizedelni. Ezek a robbanószereknek a lényege az volt, hogy olyan olajszerű anyaggal rendelkeznek, ami 7-8 méteren belül mindenhová szétfolyik, elég nagy területet felgyújtva ezzel. Mark ezt az akciót kívánta vezetni. A jel nyilvánvalóan annyi volt, ha látták a katonákat eltolódni az ostromgépektől. Egy jó óra alatt a mestere és az embere megkerülte a tábort. Mivel a zsoldosoknak nem nagyon volt közös felszerelése, így könnyen elvegyülhettek. Elkezdődött ezután, jól végezték a dolgukat, hiszen sikerült még egy magasabb rangú tiszt sátrát is felgyújtani, és ezen kívül is rengeteget. Kissé eluralkodott a pánik, nem sok időre, viszont ennyi elég is volt, hogy Mark és társa eljussanak az ostromgépekhez. Sikeresen likvidáltak az őröket és elkezdték a robbanóanyagokat letenni. Legnagyobb meglepetésére a mestere jött szembe vele, akire társa majdnem rátámadt. Aki nem töltött annyi időt vele, mint Mark, az nem ismerte volna fel, viszont több árulkodó jelet hagyott, magán, amiről megismerhető. Viszont feltűnt neki, hogy a mester nyugtalan, és szokatlanul sietősre vette a figurát. Kicsit kifulladva beszélt, valószínűleg szaladva jött ide, valami nagyon fontos dolgot tartogatott az ifjú Fretfulnak:
- Mark, el kell tűnnöd innen! Itt van a Féreg!
- Jó…és az ki?- kérdezte Mark viccesen, viszont mestere egy pillantással leintette az ifjú titánt.
- Nem meséltem neked, de amikor még Királyvárban szolgáltam, a királyi testőrség tagja voltam. A királyt egyre több fenyegetés érte. Elküldtek, hogy derítsem ki, ki állhat a dolgok mögött. Kiderült, hogy a Fekete Arc nevű bérgyilkosokból álló bandát küldték rá a királyra. Ahogy a szálak összeálltak, és kapcsolataim révén sikerült kiderítenem, hogy a banda vezetője ez a bizonyos Féreg. Megtudtuk a búvóhelyét és rajtaütöttünk…10 emberemből egy sem jött vissza… és én is alig úsztam meg. Igaz sikerült egy elég mély sebet ejtenem az arcán, talán meg is vakult. Megmondom őszintén nem értem rá így morfondírozni…Viszont emiatt menekülnöm kellett a Királyi Testőrségből, a bérgyilkosok miatt, és az akció sikertelensége miatt a király maga adta ki az elfogatásomat. Ezért kellett menekülnöm, apád fogadott be engem a házába…
- Tehát ez a történet vége…- emlékezett vissza régen félbehagyott történetre - Mit kereshet itt, már aljas bérgyilkosokat is toboroznak a seregbe?- kérdezte Márk meglepődve, és talán most először az életében volt benne egy kis igazi félelem. – Viszont ez magyarázza, ami a leveleinkkel történtek… Okos… egy ilyen piti feladatot rábíznak egy profira, ezzel nem keltik fel rá a figyelmet… az igazi erejét talán Deres elleni szabotázsakcióra használná fel.
Hirtelen Mark társa tűnt fel és mondta:
- Uram! Az összes rob…- a Hold egy villanó pengén állt meg az éjszakában. A katonát szépen lassan szíven szúrták.
A katona előredőlt és elvérzett. A Féreg lépett ki a sötétségből.
- Nahát, nahát! Kit nem hord össze ez a veszett északi szél?- szegezte kérdését egyenesen a mester szemébe és talán a szívébe is.
- Az északi szél, olyan erős, hogy a várig megéreztem a szagodat…- bökött oda a rég nem látott „ismerősnek”, aztán Markhoz fordult.- Menj és gyújtsd be a bombákat, az őrség lassan visszatérhet.
Kicsit tétovázott a fiú, de egy pillantásából levette, hogy ez most nem az ellentmondások pillanata. Rohant, ahogy csak tudott egymás után gyújtotta be az ostromgépeket. Azok csak úgy égtek, hogy öröm volt nézni, a nagy részét használhatatlanná, vagy legalábbis mozgásképtelenné tette. Látta viszont, hogy a sereg nagy része megindult feléjük. Megindult a mestere felé akit, nem talált ahol hagyott. Kereste, de nem mert kiabálni, hiszen könnyen lebuktathatná magát, magára vonhatná a figyelmet. Hosszas keresés vérfoltokat talált a földön. Azt kezdte követni és végül beért az erdőbe, ahonnan eleve indultak. Ott találta mesterét több szúrásból szerzett sebekkel.
- Mester!- kiáltott és futott oda- Mester mi történt?
- Harcoltunk sokáig, meg is sikerült sebeznem elég csúnyán, viszont amikor végezhettem volna vele, a tűzből származó parazsat vágott a képembe a rohadék…Ezután eltűnt… - mondta a mester és köhögött egy kis vért fel.
- Visszaviszlek Dérvégbe, gyorsan próbálj meg felkelni, ott még meg bírnak ment…- mondta fiú egyre kétségbeesettebben, de a mester közbevágott.
- Mark, az én időm már lejárt…Nagyszerű tanítvány voltál, de most már el kell, hogy engedjem a kezed, mindig hozd ki a helyzetből a legjobbat, és cselekedj az értékrended alapján!
Mark nem bírta tovább eltörött nála a mécses, de hallotta, hogy nem olyan messziről lovasok közelednek. A mester elküldte, hogy menjen, mert őt is el fogják kapni. Mark már majdnem otthagyta, amikor utána szólt:
- Fiam! Vér és Jég! – és ezzel a mester eltávozott.
Mark könnyel teli szemmel lovagolt vissza a várba. A nap már kelt fel, és a veszteségek ellenére az ellenség megindult a várat ostromolni. Az apja fogadta az ifjú harcost, és megkérdezte:
- A mester?
Mark csak egy szomorú fejrázással jelezte, hogy a mesternek nem sikerült visszajönnie. Gyorsan elmondta a küldetés részleteit az apjának, Majd rohantak a falakhoz ahonnan már nem volt messze az ellenség. Viszont a hajnali ködből valami megdöbbentő és ijesztő körvonalazódott ki: újabb ostromgépek. Nem annyi, amivel Derest be lehetne venni, viszont Deresvéggel könnyen végezhet. A Csata elkezdődött, a védők kb. 700 fővel, a támadók a megmaradt 2800 fővel és 15 ostromgéppel vonultak fel. Újabb szabotázsakcióval nem lehetett már fényes nappal próbálkozni, viszont John kiküldött az ellenség hátába, az ostromgépekhez pár jól képzett íjászt, akik néha-néha lecsaptak a gépeket kezelő személyekre, ezzel is elterelve a várról a figyelmet. A csata nagyban folyt, a védők fogyatkoztak, viszont jól képzettségük révén az ellenséget is nagyban hányadolták. Végre visszajött az apród is akit még John küldött, viszont nem jó hírekkel: Deresből nem jön időben a segítség. Így hát nyilvánvalóan a legvégsőkig ki kell tartani. Mark a hír hallatára első felindulásában az egyik tőrét belevágta a falon fellógatott vaddisznó fejébe. Utána tudta, hogy ennek nincs sok értelme ki kell hozni a legjobbat belőle. Testvére a 14 éves Marvin mellé a legjobb lovagokat rendelte, hogy vigyázzanak rá. Viszont Marvin ki akart menni harcolni, de Mark nem engedte:
-Marvin, neked meg kell védeni anyánkat és a nőket, ha komolyra fordulnak a dolgok el kellenek az ilyen erős emberek mint te! –veregette meg a vállát, és próbált biztatóan mosolyogni.
Mark tudta, hogy könnyen lehet ez a nap az utolsó. Elindult hát a falakra irányítani. A vár hősiesen állta a sarat, viszont mikor már csak kb. 400 fő maradt az ellenfélből pedig még mindig volt 2300 fő, Mark kitalált egy ötletet: mivel robbanószerekkel elég jól álltak így megpakoltatott egy szekeret, olyan olajos robbanószerekkel, mint az előző akciónál használt, és felvitette a közeli dombra. Ez elég veszélyes volt mert az út döcögős volt és ha felborult volna elpazarolták volna a robbanóanyagot. Felvitték a dombra az emberei és vártak Mark jelzésére a várból. A balszárnyon éppen lovasok voltak, várakoztak éppen kb 7-800 fő. Jelzést adott és elindult a szekér végzetes útjára. Viszont mikor leért a lejtőről a kocsi a lovasok előtt keresztbe fordult… De így lett jó, hatalmas pusztítást okozva elpusztította a lovasság felét. Nagyszerű terv, a kivitelezés is sikerült, de a létszám még mindig hatalmas volt. Lassan már a várkapunál voltak, és betörtek. Mark az első sorokban harcolt apjával, aki a pillanatnyi szünetben magához rántotta a fiát.
- Menj és vidd el az öcsédet és anyádat!
- Nem hagyhatlak itt…Téged is!
- Menj már, az életetek sokkal fontosabb, mint az enyém! Tessék, vidd a családunk kardját is!
Mark csak némán elfogadta, nem készült fel, hogy rövid időn belül ennyi mindenkit elveszíthet. Mire pislanthatott volna egyet apja ismét az első sorokban harcolt.
A várat mindenhol elözönlötték az ellenséges katonák, Mark az anyja szobájához rohant. Nyitva volt az ajtó, a szoba feldúlva, az anyja a földön feküdt. Odaszaladt és sírva szólt:
- Anya!
- Fiam… Betörtek ide, megöltem párat, de azért én sem tudok mindent…heh…- mosolyodott el.
- Hol van Marvin? – kérdezte Mark aggódva.
- Elment a titkos katakombában, mondtam menjen egyből… menjen egyből Deresbe..
Felköhögött, nem sok volt már szegénynek hátra. Marknak útravalóul ennyit hagyott meg:
- Vigyázz a testvéredre, védd meg mindig, és bosszulj meg minket!
Ezután Mark kiment, de látta a csata már el van veszve. Elindult testvére után Deres irányába. Mikor már elért az ostromtól elég messze, letérdelt a sebeitől és a fáradtságtól megtörve:



Az ostrom után Deres következett, viszont ezt a Starkok könnyen megnyerték, hála a hősiesen helytálló Fretful-háznak. A Stark-ház bosszút állt az offenzív területfoglaló házon, bár Mark szerettei halálát valamennyire az ő számlájukra is írja. A bosszú után a Stark-ház ura megígérte, hogy segít újjáépíteni, elsősorban lakhatóvá tenni a romos előőrsöt.

Üdvözöllek az oldalon, Ser!

Nagyon jó, tartalmas és izgalmas Előtörténettel köszöntél be hozzánk. Térbelileg, időbelileg kellőképpen el van helyezve, semmi akadályát nem látom, hogy efféle konfliktus kitörhetett volna Északon, miután frissen behódoltak I. Aegon Targaryen-nek. Egy szó mint száz: ELFOGADOM!

Mivel egyelőre lovag vagy, Deresvég pedig nincs túlságosan jó állapotban, ezért birtoktalan nemeshez méltóan 10.000 Aranysárkány a kezdő pénzösszeged, melyből egységeket vásrolhatsz magadnak, ha szeretnél. A játék folyamán elnyerheted a Lord címet, s akkor vagyonod, várad is gyarapodni fog. Egyelőre azonban úgy látom, fivéred meglelése az elsődleges feladatod, így sok sikert kívánok hozzá!
Ne felejtsd el a Karakterlapot, jó játékot a továbbiakban!

Kedves Atya!

Köszönöm szépen a befogadást, házam régi fényében fog ragyogni, remélhetőleg testvéremmel az oldalamon!