Az Oroszlán-száj

Hamarosan mindenki elmondta terveit, s ezzel egészítették ki egymásét. A számba vett gondolatok jó alapot biztosítottak egy tökéletes stratégiához, minek eredményességéhez nem fért kétség. Lord Ewan-nak nagyon tetszett, miszerint jól fogadták az ő elképzelését, na meg Lord Marbrand, még összegezte is azokat. Nyugat Védelmezője hamarosan kiosztotta a parancsot, miszerint Lord Swann készítse el a csapdát a Rodrik által kiegészített helyen.
- Ahogy óhajtja Uram! Nem fog csalódni ebben biztosíthatom. - jegyezte meg biztatóan Feketetoll, ki még megvárta, miként fejezi be a szőke hajú Lord mondandóját. Nem nagyon ismert kegyelmet Lorran Lannister, bár ebben egyet értett vele Kősisak Ura, hisz ő se mutatna ki kegyelmet egy ilyen arcátlan hátbaszúrás után. Mikor véget ért a beszéd, mindenki az ajtóhoz ment, minek kinyitását két Lannister őr intézte. A folyosókon különböző cicomákba öltözött hölgyek járta-keltek. Valamelyik oldalánál volt egy délceg kísérő, más csak egyedül haladt el előttük. Kiérve a kapunál, már várta lord Ewant serege, kik berendezkedtek Casterly-hegy alatti területen. Fekete-fehér zászlók, csak úgy lobogtak a tenger felől érkező szélben. Hamarosan Karida lépett elő, szép sötétvörös ruhájában. Mint mindig a csuklyája a fején maradt. Lord Ewan két lovagja kísérte őt el útján.
- Hogy sikerült a megbeszélés Uram? No lám be se mutatsz az uraknak? - kérdezte a myri papnő, aki végignézett a két lordon, kik még a Swann-ház fejével tartottak.
- Nos igen elég jól ment a megbeszélés, bővebben majd még mesélek róla a parancsnoki sátramban. Ő itt Lord Rodrik Marbrand, s Ser Bastian Aris. Ő pedig itt Karida Tahar. - mutatta be az essosi hölgynek a két nagy rangú férfit, mire a leány meghajolt előttük.
- Nos nekem van nyolcvan emberem. Azt hiszem két felkent lovag, harminc talpas katona, húsz íjász, tíz alabárdos, tíz páncélos gyalogos, hét nehézlovas. Ja meg Karida Tahar, nos igen őt is beleszámoltam a nyolcvanba. Részemről ennyi a hadsereg, s ti mennyit hoztatok magatokkal? - osztotta meg, Lord Swann egységeinek számát, mi nem számított soknak, ám nem is akarta, miként védelem nélkül hagyja Kősisakot.
- Szerintem le is mehetnénk a parancsnoki sátramba, s ott is megbeszélhetnénk ezt persze, ha gondoljátok. Van némi bor, vagy étel is ott. - ajánlotta fel vendéglátását Feketetoll, mire visszatért táborába emberei szívesen fogadták őt.
- Holnap uraim csatába indulunk reggelre mindenki legyen józan annyit mondok! - osztotta ki a parancsot embereinek, kik ezt tudomásul vették. Néhányan már a tábortűznél húsokat sütögettek, valakik pedig vidáman énekeltek kupával a kezükben. Lord Ewan nem hibáztatta őket, egy ekkora út után kell némi kikapcsolódás. Parancsnoki sátrához érve, pedig leült az egyik kisebb székre. Hogyha vele tartott a két házfő, akkor egyik szolgálójának rögtön szólt, miként hozzon némi bort, hogyha nem akkor csak Vörös Papnőjének öntetett, kivel még megvitatták a terveket, na meg két lovagját is beavatta, akik még a sátorban tartózkodtak.

Hosszú tanácskozás során a fattyú elleni terv megszületett, Ser Bastian jó előérzettel állt fel a térképtől. Már alig várta hogy lássa Pyke arcát mikor rájön, hogy vesztett. Na de ez még a távolban lebeg és valószínűleg sok vér fog még az átkozott kezéhez tapadni. Addig is viszont új feladatként értesítenie kellet embereit a fejleményekről.
A teremből kilépve alkalma nyílt megfigyelni a Lannisterek háza népét, rengeteg díszes ruhába ember mellett haladtak el akik kíváncsian fordultak a lordok után. A kapun kilépve egy kisebb sereg fogadta őket, a lordok emberei felállították sátraikat az Oroszlán vára előtt, a házak színeiből valóságos színkavalkád alakult ki. Ekkor egy vörös ruhás hölgy lépett Lord Swannhoz, aki mint kiderült a seregének a tagja és Karida Tahar néven mutatkozott be. Noha arcát nem láthatta Bastian megmert volna esküdni az istenekre ,hogy egy vörös papnővel van dolga. Igaz még soha nem találkozott eggyel se, de hallotta a legendákat amiket ezek a különös nők vittek véghez, az meg sem fordult a fejében ,hogy Kősisak Urának saját papnője legyen. A meglepettségéből Lord Swann szava rázták fel aki őt és Lord Marbrandot meghívta a parancsnoki sátrába.
- Köszönöm a meghívását elfogadom, de még előtte még ismertetem embereimmel a kialakult helyzetet. - felelte Ser Aris, majd elbúcsúzott és tovább állt.
A táborba lépve részletesen elmondta a gyűlésen hallottakat. A legtöbben elfogadták a hallottakat ám amikor az újonnan megismert Drizzithez jutott többen felmordultak.
- Egy fosztogatóval együtt dolgozni? Hiába nemes azért nem kéne a hátunkat felé tartani. - jelezte az egyik felkent lovag.
- Pontosan, ezért majd ti - ekkor az 5 bérgyilkosa felé fordult - ti figyelni fogtok rá. Bármi gyanúsat is csináljon jelentsétek nekem. Viszont - fordult a sereg felé - egyenlőre nem mutatta jelét hogy elárulna, így nem szeretnék ellenségeskedést, világos? - fejezte be Ser Bastian. Meghagyta embereinek hogy a felszerelésüket nézzék át és a 2 kupa bort senki ne lépje túl, majd elindult a Swann ház sátrai felé ahol két katona a sátorhoz kísérte. A legnagyobb sátor volt a táborban kívül-belül fekete-fehér színekben pompázott. Belépve Feketetoll üdvözölte, majd az asztalához hívta, melyre térképeket készített.
- Nos, seregem 5 bérgyilkosból, 3 felkent lovagból, 17 páncélozott gyalogosból, 10 talpas katonából, 20 íjászból, 15 pikásból, 15 alabárdosból, 5 könnyű lovasból, tehát 90 ember illetve jómagam és a mérgeim. - összegezte Ser Bastian.

// Mivel Drizzit és Lord Rodrik eltűntek, ezért nélkülük folytatom a kalandot. Ha esetleg vissza kívánnának térni, majd jelezzék nekem, és megpróbálom valahogy visszaszőni őket a történetbe! //


A táborok Oroszlán-száj előtt helyezkedtek el. Megannyi sátor, némelyik a lakomára lett felállítva, mások csupán azért, hogy a katonáknak biztosítsanak pihenést, elvégre az út senki számára nem bizonyult rövidnek, az idő pedig sürgette őket, így gyorsan kellett mozogniuk. Kiváló alkalom volt ez a köznépnek, hogy felpezsdítse az életet. Lannisrévből szajhák gyalogoltak fel a hegyre, némelyik útközben már a cipőjét is elhagyta, annyira részegnek bizonyult. Mindegyik megpróbálta elcsábítani valamelyik Dorne-i vagy a Viharföldekről érkezett harcost, s talán előfordultak olyanok, akik kaptak is az alkalmon. Egy férfi a taligáját hurcolta maga mögött, néhány elsárgult foga közül hangosan kurjongatott:
- Vegyetek friss halaspitét emberek! Éhes hassal nem lehet háborúba menni!
Természetesen, a hír olyan gyorsan terjedt a kastélyban, valamint az alatta elterülő városban is, akárcsak a pestis. Minden egyes nő összesúgott Ser Bastian és Lord Ewan háta mögött, amikor még az udvarházból kifelé jövetben voltak. A nemes asszonyok néha elfelejtették az erkölcsöt, amikor a két férfihez hasonló, dicső megmentők tűntek fel a színen. Talán, néhányan sajnálkozhattak, amiért az urak nem maradhattak Casterly-hegy védelmében sokáig, azonban az összecsapás utánra készíthetik nemesi bájaikat, hiszen Lorran Lannister valószínűleg akkora lakomát csap majd, mitől a pompás erőd kacsalábon fog forogni. Feltéve, ha sikerrel járnak. Ezt még a jövő zenéjeként lehetett felfogni. Az egyszerű parasztleányok nem álmodhattak ugyan előkelői férjről, mégis páran felszöktek a táborokba, virágokat szórtak a parancsnoki sátrak elé, utána az alkonyat fényélnél visszaosontak a lakhelyeikre. A gyermekek sem voltak restek, fakardokkal és botokkal harcoltak egymással, elképzelvén magukat a hősök helyébe, a hattyú, a pók, s az égő fa zászlaja alatt. Lord Ewan meginvitálta a nemeseket a sátrába, amit az Aris-ház örököse boldogan el is fogadott, ám előtte még tájékoztatta a saját embereit a helyzetről, beavatta őket a feladatuk részleteibe. A fehér és fekete hattyú címere alatt megfogant úr társaságában ott volt vörös papnője is, Karida Tahar. R'hllor vallása még nagyon újnak tűnt Westeros-on, sokan megbámulták ezért a szépséges, vörös hajkoronával rendelkező nőszemélyt. Meglehet, néhányan még Feketetoll kompániájából is furcsa, megvető, gyanakvó tekintetekkel ostromolták az asszonyt. A Targaryen birodalomból a régiók nagy része a Hetet tisztelte, mindenféle kétely nélkül, s ha valami, hát a hit meg tudta osztani az embereket, ezt már bebizonyította a történelem. Mégis, parancsnokuknak nem említhették elégedetlenségüket, a katona szolgált, a teketóriázástól megvonták a helyet. Talán Dorne népe is megilletődhetett kissé, ahogyan Ser Bastian tette, noha feléjük a vallás sokkalta szabadabb gyakorolhatósággal rendelkezett. Az Aris-ház sarja útnak indította öt bérgyilkosát, hogy azok figyelemmel kísérjék Drizzitet, ki addigra már a kikötőben járhatott. Ezt igencsak bölcs húzásként lehetett felróni a déli lovagnak. Miután mindent elrendeztek, találkozhattak a Swann családból származó Ewan parancsnoki szállásán, ahol megtárgyalhatták a kifelejtett részleteket, valamint sort keríthettek az ismerkedésre. A hajnal elérte őket, az aranyló fények bevilágították a tábort. Az egykori farakások felől, melyekből addigra csupán egy rakás hamu maradt, felfelé szálldogált még a füst, kígyózva tört az ég felé. Kürtök zavarták meg a csendet, s mindenki elkészült a legjobb tudása szerint, hogy szembenézzenek Henry Pyke hordájával. Az egyesített, 165 főből álló Swann és Aris haderő, valamint a maroknyi Marbrand sereg a Folyami útra lépett, nekivágva a legyőzésre váró akadálynak. Lord Rodrik egyik embere a menetsor élére tört a nemesekhez, hogy eligazítsa őket az iránnyal kapcsolatban.

// A következő hozzászólást a Folyami útra kérem tőletek! //