Daarys Vynerion

by **Daarys Vynerion** Vas. Aug. 30, 2015 5:17 pm

Név: Daarys Vynerion

Faj: Valyriai/Rhoynar

Nem: Férfi

Kor: 28 év

Titulus: Őrkapitány, Volon Therys Őre, Sar Mell Ura, A Harmadik Fiú; Sárkánykutya (gúnynév)

Foglalkozás: Harcos/Hadvezér/Nemes

Család: Taevon Vynerion (apja, visszavonult Őrkapitány); Daena Maegyr (anyja, elhunyt); Nyessor Vynerion (idősebb bátyja, egykori Őrkapitány, elhunyt); Taegel Vynerion (fiatalabb bátyja, egykori hajóskapitány, elhunyt); Rhaedor Vynerion (idősebb öccse, harcos, kalandozó); Maro Vynerion (fiatalabb öccse, kereskedő)

Lojalitás: Volantis

Felszerelés: Egykezes, kétélű hosszúkard; hosszútőr; dobótőr; harci balta; közepes méretű acélpajzs; láncing; mellvért; alkarvért; vállvért; lábszár- és combvért; parancsnoki sisak

Kinézet: Még elég fiatal és jóképűnek mondott férfi. Átlagos magasságú, széles vállú és jó kiállású. Haja fehéres derengése és világos szeme valyriai ősökre utal. Szakálla általában ápolt és rövidre vágott.

Jellem: Nem egy agresszív figura, de a harcot élvezi. Az ármányosságot megveti, de a cselvetést, az alkalmi megtévesztést igen hasznos dolognak tartja. Szereti az egyenességet, de azt is tudja, mikor érdemes inkább elhallgatni az igazságot. Szeret mulatozni és szép nőkkel tölteni az időt, de csak akkor, amikor ennek helye van: mikor a harcnak, munkának vége. Szereti a tréfát is, de amikor annak van ideje, kemény kézzel irányít és nem tűri a lazaságot. Mottója akár az is lehetne: "Előbb az ellen legyen verve, azután a hordó csapra!"

Előtörténet:

Öt lovas ügetett be a szélesre tárt kapun. Kinézetük alapján zsoldosok voltak, az elől lovagló alak ellenben nemes vonásokat mutatott. A hirtelen látványosságra összeverődött nép egyből pusmogni kezdett.
- Te, ez nem az öreg Őrkapitány fia?
- De, a középső kölök. Ez is elment világot látni, mint amaz a másik kettő is. Csak ez legalább életbe' maradt.
- Minek gyütt ez vissza?
- Nincsen mán bátyja egy szál se, ő az örökös. A családnak sok az aranya, a kereskedésbül élnek ezek, a katonáskodás csak a hírnevet hozza nekik, meg Volantis elismerésit.
- Én meg azt hallottam, hogy neki kell átvenni a Posztot. Az apja nem megy vissza, nem bírja már. Az a Maro gyerek az aranyhoz ért, nem az acélhoz, a másik öccse meg fene tudja, merre jár. De Volantis egy Vyneriont akar a Posztra. Hány generáció óta védik ők a várost északról? Hét? Vagy nyolc?
Ilyen és ehhez hasonló pletykák keltek szárnyra azon nyomban a városban. Az elől lovagló fejében azonban egészen más gondolatok jártak. Levelet kapott atyjától. Nem részletezte a dolgokat, csak annyit írt, sürgősen menjen haza és hogy családi ügy. Már messziről látta a családi lobogót. Két oldalt zöld sávval határolt kék mezőben egy háromfejű vízisárkány, avagy hydra egy fehér kör közepén. "Ha elhull is, újra sarjad." Ez családjuk jelmondata. Idősebb bátyja, az egykori Őrkapitány részegen a folyóba fulladt, miután fiatal felesége fiuk szülése közben a gyerekkel együtt meghalt. Másik bátyja gyerekestől, asszonyostól és hajóstól kalózok martaléka lett a Narancs-öbölben. Rhaedor ugyanolyan kalandor, mint ő maga, az asszonynép azt nem szereti. Mármint férjnek. Legkisebb öccsének, úgy hallotta, most találtak asszonyt. Ötből egy, aki majd talán továbbviszi a dinasztiát. Apja pedig bölcs ember, aki mindig a családot tartotta szem előtt. Daarys szentül meg volt győződve arról, hogy apja azért hívta haza, hogy a veszélyes élet helyett inkább találjon ő is gyorsan egy asszonyt. Vagy még rosszabb, már talált is neki ő valami fehérnépet és Daarysnak csak a kész tények jutnak.

- Jöjj, fiam, foglalj helyet!
Apja a család hatalmas kereskedőházának emeleti dolgozószobájában fogadta. A férfi le is ült, komoran nézett az öreg emberre.
- Bökd ki gyorsan, apám, mi volt ilyen sürgős!?
Az öreg egy kupát tett elé és bort öntött bele.
- Előbb igyál! Dornei.
Daarys belekortyolt. Valóban rég ivott ilyen jót, de a második korty helyett újra csak kérdőn nézett apjára.
- Mesélj előbb, merrefelé vitt utad!?
- Ez most a legfontosabb?
- Csak érdekel.
A férfi tudta, hogy az apja úgysem kezd bele a lényeges részbe, amíg nem válaszol neki.
- Akkor azt mondd, meddig tudod. Majd onnan folytatom.
Az öreg elmosolyodott.
- Mindig konok fiú voltál, de tudtad, hol a helyed. Kölyökkorodban mindig szívesebben harcoltál, de a történelmet és a taktikát is megtanultad azért, mert tudtad, hogy elvárom. De tizenhat éves korodban elmentél. Én megértettem. Itt volt a két bátyád, aki vigye az Őrséget, meg folytassa a kereskedést. Egyből a küzdővermekbe mentél?
- Dehogy is! Előbb elmentem Braavosba. Úgy véltem, érdemes ott is tanulni kicsit a kardforgatást. Talán fél évet töltöttem ott, majd útra keltem. Útba ejtettem egy két várost még, csak úgy, szemlélődni. Láttam a labirintusokat és a fekete kecske híveit is. Csak utána jöttek a küzdővermek.
- Szabad emberként azért jóval egyszerűbb ott a helyzet...
- valóban. Meg is untam másfél év alatt. Beálltam zsoldosnak.
Az öreg tiszt kinézett az utcára, ahol a ház előtt méregették a fia lovasai a fiatal lányokat.
- Kik ezek veled?
- A Második Fiak közé kerültem, velük harcoltam, az ételüket ettem, a csatáikat vívtam. A Harmadik Fiúnak neveztek, hiszen lényegében az voltam. De a tanácskozásokra nem engedtek be a vezérek, mert kevés támogatóm akadt, noha sokan elismerték a képességeim. A zsoldomból rabszolgákat vettem, amikor tudtam. Felszabadítottam őket, ha vállalták, hogy ledolgozzák mellettem zsoldosként a vételárukat. Végül annyian voltak, hogy már a vezérek is szóba álltak velem.
- Hallottam pletykákat. Sárkánykutya?
Daarys elmosolyodott.
- Tudod, hogy mindig büszke voltam valyriai származásomra és ezt híreszteltem is. Valami nagyhangú zsoldos italozás közben azt mondta, ennyi erővel akár kutyák is lehettek az őseim. Így jött idővel a név. Eleinte zavart, de egyszer elképzeltem ezt a fura állatot. Erős, okos, hűséges. Azóta cseppet sem zavar.
- Ezek is Második Fiak?
- Lényegében igen. A volt rabszolgák közül sokan eljöttek velem.
- Látom. Négyen.
A fiatalabb férfi grimaszolt egyet.
- A többiek Valysarban maradtak, nem akartam egy komolyabb zsoldossereggel a város alá vonulni. Az őreid még lenyilaznak.
- Nos, a helyzet az, hogy ezek a te őreid.
Mikor a fiatalabb kérdőn tekintett rá, az öreg az íróasztalról elvett egy papírt és a fia elé tolta.
- Mit látsz ezen a papíron?
A férfi gyorsan elolvasta, majd arrébb tolva apjára nézett.
- Volantis a családnak adja Sar Mell-t.
- Ennyit sikerült kiolvasni belőle?
A férfi sóhajtott egyet, majd elkezdte sorolni, ami szemet szúrt neki.
- A Vynerion család örökös birtokul kapja Sar Mell romvárosát és a hozzá tartozó területeket, amennyiben önerőből megoldja Volon Therys védelmét... Ennek semmi értelme!
A fiatalabb felpattant és az asztalra támaszkodott.
- Minek az a szutykos romváros nekünk? Volantis kivonja az erőit Volon Therysből? A saját katonáinkkal kell védenünk őket észak felől? Ez semmi! Ebből mit nyerünk?
- A földet.
Az öreg a kezével jelezte a másiknak, hogy üljön vissza, csak azután folytatta.
- Most is élnek ott földművesek. Nem sokan, de az adójuk a miénk. A földet pedig nem veszi vissza Volantis.
- És ér ez ennyit?
- Mit gondolsz, a hármak miért döntöttek így?
- Gondolom háborúra készülnek és kell nekik az összes katonájuk.
- Igen, az biztos, hogy háború lesz. És akkor a kereskedelem torkát átvágják. Igaz, hogy minden méregdrága lesz, de a portéka beszerzése életveszélyessé fog válni. Mintha eddig nem lettek volna elegek a kalózok. Mi lesz, ha belebukjuk a vagyont? Mi lesz akkor a családdal? Kiadjuk a kereskedőház épületét bordélynak?
Az öreg is belelovalta magát kissé a témába, s bár Daarysnak mosolyogni támadt kedve, mikor elképzelte otthonát bordélyként, komolyságot erőltetett magára. Felkelt, s a falon levő térképhez sétált.
- Mondd, apám, mihez kezdjek azzal a romhalmazzal ott, a folyó túlpartján? Csak patkányok és nincstelenek élnek ott.
- Sok pénzből újjá lehet azt építeni.
- Tengernyi pénz kellene rá. De nekünk a fő feladatunk Volon Therys védelmének a biztosítása, nem?
- Akkor menj le az öcsédhez, a pincében ügyeli a munkásokat. Majd ő megmondja, mennyit lehet költeni katonákra és a városra.
A férfi minden egyéb felesleges szó nélkül elindult lefelé. Azért még megállt apja egykori, a csarnokban kiállított Őrkapitányi felszerelése előtt. Az bizonyos, hogy jobban áll majd neki a fényes sisak, mint a sátortáborok mocska.

by **A Vízbefúlt Isten** Vas. Aug. 30, 2015 11:17 pm

Előtörténetedet izgalommal olvastam, és igazából semmi kivetnivalót nem találtam benne. Ezzel együtt természetesen ELFOGADOM! A jutalmad 100.000 Aranysárkányban állapítom meg! Ezután kérlek csináld meg a Karakterlapodat, és már kezdődhet is a kalandod! Jó szórakozást és sok sikert a Trónok Harcához!

Daarys Vynerion

Daarys Vynerion

Re: Daarys Vynerion