Sreighal Mo-Dein

Név: Sreighal Mo-Dein
Faj: Essos
Nem: Férfi
Kor: 26
Titulus: Keselyű-úr, Ghiscar-i Keselyűk mestere
Foglalkozás: Rabszolga-kereskedő/ Hadúr /Nemes
Család: : Prakha Mo-Dein (mostohaapja – Halott) Laraghda Dein (anyja – halott) Shazdal mo-Dein(legidősebb fiútestvér – Halott) Mazdel Mo-Dein(idősebb fiútestvér – Halott) Kagisha Dein(húga – 16)
Lojalitás: Önmaga

Felszerelés:

Kinézet: Félhosszú fekete hajú rövid igényes borostával, melyben néhol ezüstös szálak futnak. Égkék szemeivel és kissé gyermeteg arccal van megáldva, amely könnyen megtévesztheti azokat, akik nem ismerik őt. Termetre átlagos, nem kifejezetten magas ember, de nem is nevezhető törpének. Ennek megfelelően vékony is, de kellően ahhoz, hogy férfias vonásai legyenek. A legőszintébb mosolya kegyetlen és a vért is képes megfagyasztani egyes emberekben.
Ruházatra igényes, egyedinek számító, mert bár nem veti meg a finom szövetöltözetet, a bőrt jobban kedveli, finom bőr öltözetek, melyeket drága aranyon a világ másik égtájáról hozat.

Jellem: Hidegszámító és kegyetlen. A múltja és jelene ékesen beszél mindarról, hogy mi ő és mit tűzött ki célul, maga elé a jövőben. Könyörtelenül leszámol ellenségeivel, és nem a kíméletes módszerekkel. Tanulmányozza, ellenfeleit ügyesen megtalálja gyengepontjaikat és miközben ellensége figyelmét más köti, le orvul hátba szúrja őket. majd hagyja őket lassan kivérezni, míg nem könyörögnek már a halálért.  Tudja, hogyan kell jó szövetségeseket találni, és hogy ezeket a szövetségeseket hogyan tudja maga alá rendelni. Merthogy nem bízik senkiben magán kívül.

Előtörténet:

Születése pillanatában a sorsa meg volt pecsételve. Atyja elsőre-halálra ítélte volna ám anyja iránt érzett kegyesség folytán eltekintett ettől. Bár sose tudta megbocsájtani szerelme árulását elfogadta annak érvelését, hogy a gyermek erről nem tehet. A legfőbb oka azonban a szégyenfolt lett volna az ősi dinasztián melybe most Valériai vér került. Így hát ezt a titkot meg kellett őrizni.
Nem derülhetett ki ez a sötét kis titok, különben a család sokat veszített volna.
Teltek múltak az évek Sreighal cseperedett harmadik fiúként és fattyúként vajnyi kevés esélye volt az öröklésre, bár ez őt nem is igen izgatta akkor.
Olyan tizennégy vagy öt éves lehetett mikor keserű leckét kapott az élettől, és a családjától. Fivérei úgy tervezték beavatják végre öccsüket a női gyönyörök adta élvezetek rejtelmeibe. Egy yunkai bordélyházba citálták el Sreigahalt, azonban őt sehogy se vette rá a lélek, hogy egy ilyen rabszolgával háljon. Szeretett akkor már egy lányt. Igaz még csak nem régen ismerte, de úgy érezte, vonzódik a lányhoz és ő is hozzá. Noha a lány nem volt nemesi. Egyszerű alattvaló volt a házukban ahol éltek. De gyönyörű hollófekete hajjal és igéző tekintettel.
A bordélyban töltött órák alatt fivérei heccelték és gúnyolódtak, rajta amiért nem nyúlt szajhához, s közben ittak is rendesen. Sreighal végül távozott, mikor észrevette, hogy már nem az ő idegesítésén ügyködnek tovább.
Hazament és felkereste a lányt, talán alig néhány percet beszélgettek, mikor Shazdal és Mazdel részegen rájuk törtek.  
A helyzet gyorsan fordult rosszra, mikor idősebb testvérei kedvesére kaptak kedvet. Utolsó tulajdon emléke, hogy kezet emelet Shazdalra, aki leütötte őt.
A fivérek ezt követően megerőszakolták a lányt, hogy aztán megölték-e vagy öngyilkos lett azt már senki sem tudja igazából. Igazságtételre pedig nem számíthatott apjától, ezért anyjánál könyörgött, beszéljen apjával. Mikor azonban meghallgatásra kerültek a felek, a két idősebb fivér összebeszélt és azt állították, hogy a leány tolvaj volt Sreighal pedig naivsága miatt védte a lányt és emelet kezet az idősebb Mo-Dein fiúra Shazdalra.
Prakha azonban Sreighalt vonta kérdőre. Mi jogon mer ő kezet emelni fivérére. Mielőtt azonban büntetést rótt volna ki reá Anyja védelmére kelt és hevesen vitatkozni kezdett apjával. hamar elharapództak s atyja arcul ütötte anyját, aki ettől megszédülvén elesett, s eszméletét veszítette.
E tettet volt az, ami örökre emlékezetébe vésődött és innentől kezdte gyűlölni családját.
Laraghda ekkor ráadásul várandós is volt s ezen esemény következte miatt a szülés is megindult. A gyermek épen és egészségesen született, ám az anya belehalt a szülésbe. Gyászba borult a család a tragikus esemény miatt, ám Sreighalban csak izzó gyűlölet maradt végül a még megmaradt rokonai iránt és eltökélte bosszút áll rajtuk.
Színlelt alázattal és udvariassággal bánt onnantól családtagjaival, s amint alkalma volt rá elutazott Meerenbe. Egy céllal mely a szeme előtt lebegett felkereste az egyik orgyilkos céh-t és felbérelte őket.
Két évvel, hogy Laraghda meghalt, Mazdelt egy Astaporba tartó útján Dothraki lovasok koncolták fel, míg Shazdalról úgy tartják, hogy Qarthba tett látogatása során az egyik boszorkánymester megátkozta őt, amiért az kigúnyolta őt. Akár így volt akár, nem korai halált halt. Egy betegség által, amit senki nem látott az előtt.
Prakha gyásza pedig évről évre mélyebb, bánata pedig keserűbb lett. S még csak nem is sejtette, hogy mivel hozta magára ezt a szörnyű sorsot. S, hogy akit utolsó reményének és gyermekének tart, titkon másra se vágyik, hogy hogy tőrét megforgassa benne. Sreighalt türelemmel öntözte tervének magját s megvárta, míg az öreg önként ajánlja fel számára az öröklést.
Erre végül nem kellett olyan sokat várnia. Az öreg talán érezte, hogy a bánat méregként emészti őt.

Sreighal tekintetével végig futott a tekercs írott szövegén, majd hanyagul félre hajította azt. Az atyja pecsétével ellátott okirat, volt ez mely kijelenti, hogy Prakha halálát követően Sreighal lesz a Mo-Dein ház feje. A földek és az arany birtokosa is egyben.
- Értem… hát. Most már kellek neked! – Vetette oda keserűen.
Prakha tudta… nagyon jól emlékezett arra, hogy mit tett és hogy Sreighal sose bocsátott meg neki miatta.
- Tudom, hogy engem okolsz a haláláért… Igazad van. És minden, ami azután történt, minden, ami a családunkat sújtotta. Az azért történt, mert nem tudtam megbocsájtani neki. Kérlek fiam! Bocsáss meg nekem, amiért eltaszítottalak! – Esedezett az öreg. Sreighal, szinte minden alkalommal, amikor rátekintett gyűlölet járta át, de most valami más érzés is párosult hozzá. Valami, ami egy kis megelégedéssel töltötte el őt magát. Az egykor erős és nagy nemzedékekre visszanyúló mesterekből álló család feje most lealacsonyodott a könyörgő szintre. Már nem csupán gyűlölte, de undorodott is tőle, a közelségétől.
A keselyű elmosolyodott és finom mozdulatokkal felállt a székből. Íme, egy megtört vénember… Gondolta magában, miközben tudta, hogy eljött az idő. Az édes bosszú ideje.
- Csak azt kapták… kaptátok, amit érdemeltetek! – Tekintett atyjára Sreighal, majd közelebb lépett az öreghez.
- Mit beszélsz? – Kérdezett erőtlenül hitetlenkedve Prakha. Mintha fülei rosszul hallottak volna, tekintete azonban most lassan megvilágosodni látszott. – Mi műveltél?! –
Sreighal elmosolyodott, mostohájára tekintvén köpenye alól lassan előkerült az ível tőr.
Apja ijedten tekintette Sreighalra, s nekipréselvén magát a széknek igyekezett volna hátrálni. – Fiam! -
Sreighal odalépett apjához s megragadta s tőrének pengéjét szívébe mártotta az öregnek. – Végzek veled Apám! – Vetette oda ördögi daccal, majd megforgatta a pengét.
Az öreg végső soron megkapta, amit érdemelt, most már csak a színjáték maradt…
- Őrség! Őrség! – Kiáltott fel Sreighal, majd saját tulajdon vállába fúrta pengéjét, színlelvén hogy bérgyilkos ütött rajtuk s végezni akart vele is.
Az őrök csakhamar berontottak, s megtalálták a földön fekvő sebesült Sreighalt és a már elvérzett Prakha-t.  A tettest azonban sose volt esélyük kézre keríteni.

Az atyja keze írásával és pecsétjével ellátott iratnak köszönhetően a halotti szertartást követően Sreighal keze alá került minden. A család aranya s hozzá tartozó vagyon és föld.
A kis bérgyilkos céh, akivel megegyezett annak idején kifizette járandóságát. Munkájuk azonban ötletet adott számára, hogy a jövőben hogyan kamatoztassa vagyonát és tudását. Astaporba utazott és a Makulátlanok kiképzést tanulmányozva arra jutott, hogy ötvözi az ott látottakat a bérgyilkosok találékonyságával és kegyetlenségével.
A család földjeit pénzzé tette, s a befolyó összegből rabszolgákat vett. Majd néhány Astapori rabszolgamestert és bérgyilkosokat is fogadott, hogy megalkossa saját sokkal jövedelmezőbb üzletét.
A rabszolgákat kivételes engedelmességre képezték ki hála az Astapori mestereknek, míg az orgyilkosok, találékonyságra és a mocskos harcmodorra képezték ki őket. Persze ennek a kiképzésnek még kevesebben feleltek, meg mint a legendás Makulátlanok. Azonban akiket kiképeztek, azok elvégeztek bármilyen munkát, kérdés és kétség nélkül, ha az volt az óhaj hát gyermeket gyilkoltak.
Ezen kegyetlen hatékonyság miatt kedvelt eszköze lett az essosi nemességnek, akik busásan megfizették a szolgálataikat, ha szükség volt rájuk.
Sreighal zsebe pedig telt és gyarapodott a vérrel és arannyal. Hogy ártatlan volt-e vagy sem az őt nem érdekelte.
Azonban e munka iránti elköteleződése, kezdte őt érzéketlenné és embertelenné tenni, amit ő maga is kezdett észrevenni. Egyetlen menedéke a családja volt, a még megmaradt húga Kagisha, aki lassan kezdett serdülő leánnyá válni. Kagisha pedig szinte istenítette bátyját.
Hogy mikor és hogyan is kezdődőt közöttük az érzelmi szál azt nehéz lenne megmondani. Tény, hogy megtörtént. Persze nem volt az olyan egyszerű… Kagisha azt a lányt idézte fel Sreighalban akit elveszített a fivérei miatt. De a vérfertőzés ténye bizonytalanná tette egy ponton. Kagisha azonban ekkor már teljesen belehabarodott bátyjába, s meggyőződése szerint, ha oly erősen érzik egymás felé, akkor nem bűn az. Sreighal engedett… Engedett az érzésnek.
Aztán a nem túl távoli múltban az essosi nemesség civódás kezdett alább hagyni, az érdekek pedig változni. Cespar feltűnése pedig új lehetőségeket nyithat meg, vagy akár zárhat bár előtte végleg.
Így mikor a hadúr megjelent, Sreighal szolgálatába állított a Ghischari Keselyűket.

Üdvözöllek az oldalon, Sreighal!

Az előtörténeted nekem kimondottan tetszett. Kitaláltál egy karaktert, aki múltbéli traumák hatására kegyetlenné, erőszakossá vált, ezt pedig megfejelted még egy olyan érzelmi szállal, melyhez vérfertőzés társult. Ötletes! Komolyan mondom. A hosszúsága bőven túltett a minimális szinten, ez megint csak dicséretre méltó!
Azonban, van pár dolog, mely nekem szemet szúrt. Ezekbe talán nem is kötnék bele, ha nem egy afféle karaktert szeretnél indítani, akinek befolyása és vagyona is jelentős lesz, de a te esetedben nem tekinthetek el felettük.

• A szóismétlés. Nagyon gyakran használod az apa és a család szavakat a történetben. Ezeket lehetne helyettesíteni. Az elsőnél pl.: atyja, mostohája, férfi nevelője, stb. A család kifejezést is megszínezhetnéd, mondjuk erre ott lenne a família, esetleg még a ház is, elvégre nemesekről van szó.
  
• Néhány helyen, számomra indokolatlanul, a mondatokat kis betűvel kezdted, más esetekben a mondat közepén írtál egy szót nagy betűvel. Ezeknek nem értettem az okát, így hibaként róttam fel őket.
  
• A nagy városokat -i képzős esetben nem kezdheted nagy betűvel, csak akkor, hogyha a következő módon szeretnéd írni őket: Astapor-i. Egyszerűbb megoldás erre a kezdőbetű kicsivé tétele. (Nem vagyok nagy mágus nyelvtanból, ennek a helyesírási szabálynak számos leágazása létezik, mi az alapokat vesszük figyelembe.)
  

Ezek nem eget rengető hibák, véleményem szerint egyszeri átolvasással kijavíthatod mindet. Amennyiben végeztél vele, úgy jelezd azt nekem, avagy a Staff bármely más tagjának, hogy utána elfogadásra kerülhessen a sztorid!

Üdv ismét!

Jelezted nekem, hogy javítottad az előtörténetet, s így átolvasva már nem is találtam benne kivetnivalót. Nincs más hátra, a történetedet ELFOGADOM!
Mivel Essos-i hadvezér vagy és nemes, ezért a kezdő vagyonodat 100.000 Aranysárkány formájában kapod a kezedbe.

Ne felejtsd el a karakterlapot, és jó játékot kívánok neked a továbbiakban!