Rydan Wayde

Név:
Rydan Wayde

Faj:
Andal

Nem:
Férfi

Kor:
25 év

Titulus:
Ser, A Szívtelen

Foglalkozás:
Lovag, Hadvezér

Család:
A néhai Lord Arryn (apja, halott), Lord Ronnel Arryn (féltestvére, Sasfészek Ura, 22 éves),  Ser Ronal Wayde (nagyapja, halott), Shira Wayde (anyja, 41 éves)

Lojalitás:
Targaryen-ház

Felszerelés:
Hosszúkard, háza címerét mintázó pajzs, lándzsa, fokos, teljes lovagi páncél és lova, Futótűz
Mikor nem ölti magára a páncélt, kék, fehér és szürke, nem túl drága, de kényelmes, egyszerű szabású ruhákban mutatkozik.


Kinézet:
Húszas évei közepén járó fiatal férfi. Arca markáns, s legtöbbször borostás, mégis jóképűnek mondják. Magasabb, mint az átlag, széles vállal és izmos karokkal az igazi harcos mintaképe lehet. Szeme a zöld és barna fura elegye, de tekintete általában szigorú. Világosbarna haja enyhén hullámos, a válláig ér. Bal lábát néha húzza egy kicsit egy régi harci sérülés miatt, de legfeltűnőbb heg a testén egy komoly sebesülés nyoma a mellkasán.


Jellem:
Sokszor mogorva, pedig szereti élvezni az életet. Kisgyermekkora és a háború, amiben felnőtt, azok tették ilyenné. Bátorságból és kitartásból sokaknak adott már leckét. Emberei tisztelik, főleg azért, mert mindig elismeri a katonái érdemeit. Tanult fegyverforgató és hadvezér, a Hetek Hitének felszentelt lovagjaként igyekszik élni, bár nem könnyű mindig mindent betartani. Céltudatos és bár nem kimondottan haragtartó, a dorneiakat és az Arrynokat szívből gyűlöli.

Előtörténet:
A vasalt csizmák hangja tompán verődött vissza a kőfalakról, amint felfelé baktattam a lépcsőn, s csak fokozta komor hangulatomat. Két napja holló érkezett, s azonnal hajóra szálltam, hogy Sárkánykőre jöjjek. Nem tudom még, mire számítsak, de Aegon király halála biztosan sok bonyodalmat fog még okozni Westerosban. Egész úton a fejem törtem, de nem tudtam elképzelni olyan kimenetelét ennek a találkozásnak, amely kellemes szájízt hagy maga után, bár igyekeztem felkészülni minden lehetségesre. Az ajtónálló amint meglátott, tisztelgett és bedörömbölt az ajtón. Mély levegőt vettem, majd benyitottam.
A két nő nem úgy tűnt, mintha rám várt volna, sokkal inkább, mintha egy veszekedést szakítottam volna félbe érkezésemmel. Mindketten szépek voltak, s a kor szinte alig látszott rajtuk. Elébük léptem és fél térdre ereszkedtem, jelezve hódolatomat. Az idősebbik, aki eddig háttal volt nekem, ellépett a Festett asztaltól és felém fordult.
- Állj fel, Ser Wayde!
Engedelmeskedtem, majd szót nem kérve egyből a lényegre tértem.
- Fontos ügyben kérettetek ide. Térjünk is rá rögtön.
Az idősebb nővér szúrós szemmel nézett rám, de a másik előrébb lépett és belekezdett a mondanivalójába.
- Rydan, tudod, milyen nagyra tartunk téged. Sok éve szolgálsz minket, mindig hűséggel és vakmerőséggel bizonyítottad, hogy kiérdemled a bizalmunkat...
Valóban, gyermekkorom óta a Targaryenek az uraim. Nagyapám akkor hagyta ott a völgyet, mikor addigi ura, Lord Arryn nem kívánta elismerni egyetlen leánya gyermekét, vagyis engem. Egy király fattyaként nem sok jóra számíthattam volna kisfiúként, így nagyapám nevét kaptam meg és az öreg a Velaryon család szolgálatába szegődött. Hat éves lehettem, mikor az ifjú Aegon hírét vette, ki is vagyok valójában. Mivel nagyapám akkoriban hunyt el, anyámat Sárkánykőre hívatta, s munkát biztosított neki, hogy felnevelhessen. Közben kérdezősködött felőlem, kutatott a történetem után. Mikor elég idős lettem, ő pedig már eleget tudott rólam, Orys Baratheon kezei alá adott, hogy tőle tanuljak. Az apródja lettem, majd a fegyverhordozója, megtanultam tisztelni Aegon Targaryent, akit egykori tanítóm szemével kezdtem látni. Lovaggá ütésem után is őt szolgáltam. Viharvégre sem mentem Orys Baratheon után. Maradtam hű a családhoz.
- Elhatároztad, hogy minket szolgálsz és most is erre kérünk. - vette át a szót Visenya.
- Mint tudod, Bátyánk birodalma összedőlni látszik. Alig van vége a háborúknak, megint arrafelé sodródunk.
Ez persze számomra sem volt kérdés Aegon király halála óta. Sokan pályáznak arra, hogy betöltsék az űrt, amit maga mögött hagyott, nem beszélve azokról, akik a régebbi idők, régebbi rendszerek hívei. És terjednek itt pletykák arról is, hogy Essos felől is jöhet a vész. A háború eljövetele tehát nem kérdés számomra.
- Mit óhajtotok tehát? Keletre vonuljunk, vagy nyugatnak?
- Maradj itt! - válaszolt gyorsan Rhaenys. Majd odajött hozzám és megfogta a kezem. Szeme nedvesen csillogott, a sírás kerülgette.
- A fiam még gyermek. Óvd meg!
Megdöbbenve álltam ott és nem tudtam mit mondani. Túl sok mindent éreztem abban a percben. Csak meredtem az előttem állóra, majd a nővérére. Az ifjabbik királyné elengedte a kezem és kiviharzott a teremből. Visenya komoran nézett rám.
- Megtagadnád akkor is, ha nem kérnénk, hanem parancsolnánk?
Habozás nélkül válaszoltam.
- De Úrnőm, tapasztalt katona vagyok, rám ott lesz szükség.
A nő szemei gyorsan villantak rám. Elém lépdelt és megbökte a vértem a mellkasomnál.
- Egyszer túlélted, biztosan erre vágysz?
A fém alatt a méretes heg bizseregni kezdett. Nagyon fiatal voltam még, fegyverhordozó. Épp a hátországban kergettük szét a fosztogató bandákat Orys Baratheonnal. A háború mocska kifejezés nem csak a vérre és a sárra utal. Elszakadtunk a csapattól, talán a vezért üldöztük, nem derült ki, gyorsan levágtuk, megmukkanni sem tudott. De hirtelen ott termett még egy csapat gazfickó. Komoly túlerővel kellett szembenéznünk, de mi képzett fegyverforgatók voltunk. Gyorsan kiegyenlítettük a létszámot, ám elém került valami tagbaszakadt fickó. Pajzs volt nála és láncos buzogány. Hatalmasakat ütött és én páncélban nehezen tudtam csak elmozogni előle. A többieket is lekötötték ellenfeleik, így segítségre se számíthattam. Igyekeztem fogást találni rajta, de a rutintalanságom és ellenfelem ereje komolyan leredukálta az esélyeimet. Egy hatalmas ütést éreztem csak a mellkasomon, pokoli fájdalmat és onnan semmi. Napok múltán tértem magamhoz. A mesterek sokat tettek értem, nem tudom, hogyan, de életben tartottak. A láncos buzogány egyik tüskéje átütötte a könnyű páncélt, amit akkor viseltem, eltörte több bordám és jókora véres sebet hagyott maga után. A mesterek szerint nagy szerencsém volt, hogy az acéltüske elkerülte a szívemet. Azóta hordom a heget, ami miatt a babonások azt terjesztik, hogy szívem sincs, ezért nem tudtak megölni akkor és azóta sem. Amint újra tudtam viselni a felszerelést, Orys Baratheon lovaggá ütött hősiességemért. Később, mikor elvette Argilac lányát, s megkapta földjeit, inkább Aegon király mellett maradtam, hiszen volt valami, amit csak tőle kaphattam meg.
- Arra vágyok, amit a bátyád ígért.
- Tudod, hogy az tarthatatlan jelen helyzetben.
A politikát ocsmány egy dolognak tartom. Persze lehet csak azért, mert jól kibabrált velem. Mikor már elég idős voltam és Aegon Targaryennek is nyílt terve volt Westeros meghódítása, elmondta, amit kiötlött. A Völgyet mindig is kemény diónak tartotta, mert úgy volt vele, hogy ott mindenki annyira hűséges az Arryn családhoz, hogy nem tudna kit kinevezni Kelet Őrzőjének, az ottani népek senkit sem fogadnának el. De ott voltam neki én, egy Arryn-fattyú, az örökös bátyja, lényegében. Azt mondta, megkapom a jussom, amit atyám megtagadott tőlem, ha oda kerül a sor. Persze sohasem került oda, a Völgy is behódolt és a király ésszerűbbnek tartotta megtartani Ronnel Arrynt a pozíciójában. Gyerek volt még, s viszonylag könnyen befolyásolható. Így persze én hoppon maradtam.
- Épp ezért akarok harcolni értetek. Talán egyszer méltónak véltek végre és megszántok egy darab földdel, ahol végre úr lehetek.
A régenskirályné szeme összeszűkült.
- Ha nem ismernélek ilyen rég, kivágatnám a nyelved!
De ő is tudja, mit éltem át a dornei pokolban, hiszen ott volt ő is. Hosszú, vérmocskos, iszonyatos háború volt az. A sok verejték és kín néha még visszatér éjjelenként és biztos vagyok benne, hogy még őt, a nagy Visenya Targaryent is megviselték az ott tapasztaltak. Az ablakhoz sétált, kitekintett, úgy folytatta.
- De igazad van. A bátyám kissé botor volt, mikor elmondta neked a tervét. Sajnálom kicsit, hogy így jártál, többet is érdemelnél.
- Úrnőm, hidd el, a hűségem nem törte meg. - ereszkedtem újra fél térdre és lehajtottam a fejem.
- Tudom. Ezért kérdezem csak meg a véleményed. Mit szeretnél?
Hirtelen úgy néztem rá, mintha valamelyik istennő szállt volna alá, egyenesen nekem ígérve a megváltást. Felemelkedtem, majd összeszedtem a hangom és igyekezve kimért lenni, válaszoltam.
- Sok friss hűbéres fog ellenetek fordulni, ha úgy érzik, meggyengült a hatalom. Ha valaki ellen van bizonyíték a szervezkedésre, vedd el a földjét, add nekem. Egy erős elővéd itt, Sárkánykő előtt, csak a hasznotokra válhat.
Visenya a válla fölött hátra tekintett rám egy pillanatra, majd újra a tengerhez fordulva kezdett beszélni.
- Komoly dolgot kérsz. Ebben egyedül nem dönthetek. A húgom nagyon szeretné, hogy  te vigyázz Aenysre. És szervezkedők után kajtatni? Sokan csinálják, de komoly bizonyíték kell egy földelkobzáshoz.
- Én bízom a helyes megítélésetekben, Úrnőm!
Nem láttam az arcát, de szinte biztos vagyok benne, hogy elmosolyodott. Legalábbis nagyon reméltem.
- Most menj, Ser Wayde, de ne hagyd el Sárkánykőt! Néhány napon belül értesítünk a döntésünkről.
Szinte remegő kézzel csuktam be az ajtót. Talán most beérik a sok befektetett munka.

Történeted részletes és hangulatos, és jól megfogalmazott, örömmel olvastam. Helyesírásilag is teljesen korrekt volt így az előtörténeted ELFOGADOM! Egyelőre 10.000 Aranyásárkányt ítélek meg, de ha megszerzed Sárkánykő elővédjéhez tartozó területet (kalanddal), vagyonod növekedni fog! Ne felejtsd el a Karakterlapodat elkészíteni, és olvasni az októberi híreket (az ottani jutalom már Rád is vonatkozik!)!

Jó játékot, és sok sikert a Trónok Harcához!