Lord Addam Hightower

Név: Lord Addam Hightower
Faj: elsők / andal
Nem: férfi
Kor: 35 éves
Titulus: Hightower ura, a Déli Jelzőfény ura. Óváros ura
Foglalkozás: úr és lovag
Család: édesapa: Lord Manfred Hightower (halott), édesanya: Lady Morgana Tyrell (él – 54 éves), hitves: Lady Enola Fossoway ( szülés közben meghalt ), fia: Jon Hightower (él – 15 éves), lánya: Korrine Hightower (él – 12 éves), fia: Roderic Hightower (születéskor meghalt)
Lojalitás: az égikerti Tyrell-ház
Felszerelés: 1 db fattyúkard, markolatának burkolata vörösre festett bőrrel bevont, kardgombja pedig egy bástyát formáz; díszes, jól megmunkált acélból készített páncélzat; 1 db pajzs a Tyrell-, és Hightower-ház címerével ellátva; 1 db tőr

Kinézet: Magas, előkelő kiállású férfi, kék szemekkel, sötét hajzattal. Az arcélei szögletesek, tekintete szigorú és első ránézésre nincs is benne túlságosan sok jóérzés. Meglehetősen fényűző öltözékekben jár, nem riad vissza az aranyszegélyes köpenyektől, a csicsás inggomboktól, valamint a mintás, nagyszerű bőrből készült csizmáktól. Fiatalabbnak látszik valódi korától, ugyanis legtöbb alkalommal simára van borotválva arca.

Jellem: Inkább úr ő mint lovag. Noha a becsületet sem hagyja teljesen maga mögött, sokkal jobban hajlik az érdekek elérésére, mintsem az erkölcsileg tökéletesen tiszta cselekedetekre. Lépései előtt mindig mérlegel, próbál a legtöbb helyzetből győztesen kikerülni, ettől függetlenül nehezen szánja el magát nagy áldozatokra a csatatéren vagy a politikában. Jobb szereti a hadvezéri szerepet betölteni, az egyszemélyes párbajok elkerülik rajongását. Kötelességtudóan végzi közigazgatási feladatait, noha nehezen tudják eltéríteni a saját véleményétől, büszkesége sokszor gyengeségeként mutatkozik meg. Gyermekeit óvja, elhalmozza őket minden földi jóval, ámbátor kevesebb időt tölthet velük a kelleténél, ami miatt gyötrődik. Hajlamos lenézni másokat, legfőképpen az olyan nemeseket, akik túlságosan nagyra tartják magukat, holott házaik nem éppen a leggazdagabbak vagy legdicsőbb múltúak. A régi királyi származás néha a fejébe száll, így akaratlanul felsőbbrendűség érzetet kölcsönöz számára, mely ismét negatív tulajdonságait gyarapítja. Olykor számító, habár próbálja egyensúlyban tartani az uralma alatt élőket, a nép jólétét biztosítani. Felesége halála megviselte, azóta keveset beszél, önmegtartóztatás jellemzi. Tiszteli a régi hagyományokat, betartásukat meg is követeli.

Előtörténet:
Elsőszülött. Tudott az, hogy mit jelent a szó, amennyiben az ember egy olyan nemesi családba születik, melynek a múltja száz és száz évekre visszamenőleg igazolt. Így történt ez Addam Hightower-rel, aki a Gardener-ház uralta Síkvidék királyságában látta meg a napvilágot, méghozzá annak egyik legtehetősebb emberének, Lord Manfrednek a fiaként. A gyermek sorsa születésekor megpecsételődött, uralkodásra kell nevelni, abban a hitben, miszerint egy napon ő lesz majd a Hightower kastélynak, illetve Óvárosnak az irányítója, ami állítólag az egyik legrégebbi településnek számított szerte Westerosban. Addam tanításai korán megkezdődtek, s ebben nem is akadt semmiféle különlegesség. A gyermekkor élményeit hanyagolnia kellett, nem barátkozhatott csak a nemesi rangban álló kortársaival, ám néha közöttük sem igazán tudta találni a helyét. Megtanították vívni, lovagolni, írni, olvasni, bánni a számok világával, valamint felismertették vele a többi nemesi család zászlaját, a jelmondataikat. Csupa olyasfajta ténykedésnek minősültek ezek, melyeket megköveteltek bármelyik másik előkelő gyermektől. A fiú életében akkor következett be nagyobb változás, amikor a tizenötödik életévét töltötte be. Éppen az egyik szolgálójával, valamint három testőrével ballagott Óváros utcáin.
- Na, de ifjú uram! Nagyságos anyád azt parancsolta, térjünk vissza miután bevásároltuk a holnap esti lakomához valókat.- aggodalmaskodott a feje tetején kopaszodó szolgáló, név szerint Jared, miközben egy nagy kosárnyi vegyes zöldséggel bukdácsolt a sebes léptű ifjú után.
- Miért aggódsz ennyire. Jared? Csupán pár utcányira van innen az a színészi társulat, Malcolm pedig szentül állította, érdemes beletekinteni az előadásukba.- jelentette ki bohém módon Hightower örököse, miközben vigyorogva tekintett egyik fegyveres kísérőjére.
- Így igaz, uram. Nem fog csalódni, amennyiben hallgat a szavamra.- bólintott a páncélozott illető.
- A hét pokol vigyen el benneteket! Az urunkat ilyen badarságokkal traktáljátok, helyette inkább példát mutatnátok neki fegyelemből.- rimánkodott Jared, mire Malcolm lágyan fejtetőn kólintotta.
- Törődj a cipekedéssel, ne a szád járjon!- tette hozzá, mire a két másik katona hangos nevetésben tört ki. Addamet ez nem túlzottan zavarta, ugyanis egy alma ropogtatása közepette hatolt át a tömegen, ugyanis minél többet szeretett volna látni a színjátszókból. Miközben a darabot figyelte, nagy sikoltozásra lett figyelmes, amit majdnem elnyomott a közönség nevetése. Amikor a zaj irányába fordította a fejét, több irányból felszálló füstcsíkok tárultak szemei elé, s az ég alját nyaldosták. Hirtelen egy nagyobb emberhullám zúdult a térre, jajgattak, félre lökték az előttük állókat. Az egyik színésznek, aki erre nyugtatni próbálta a tömeget, hirtelen egy nyílvessző csapódott a fejébe, majd a nézőközönségbe zuhant.
- A dorneiak! Itt vannak a dorneiak!- kiáltozták a közemberek. A fiatal Hightower szíve egy pillanat alatt a torkában kezdett dobogni, pláne akkor, amikor a lovakon benyomuló fosztogatókat észrevette.
- Síkvidéki patkányok, legközelebb kétszer is meggondoljátok, hogy háborgatjátok-e a határainkat!- üvöltötte félelmetes hangján a vezérnek tűnő, páncélos alak. Addam is menekülőre fogta a dolgot, Malcolm megragadta a karját, ahogy nagy nehezen kijutott a csőcselék közül.
- Uram, induljunk a toronyba, majd mi megvé...- a mondatát nem bírta befejezni, ugyanis egy dárdát hajítottak mellkasába, a vért a fiatal nemes arcába köpte, amitől Addam hátrahőkölt, a földre zuhant. Egy pár másodpercig bámulta Malcolm élettelen, üres íriszeit, majd elvette holt védelmezőjétől a kardot. A többi társát sehol nem lelte, így elindult a fellegvárhoz vezető utcákon. Az egyik sikátorhoz érve látta, amint egy dornei katona éppen kiontotta a beleit az egyik óvárosinak, aztán az asszonyát a falhoz nyomta, elkezdte feltűrni a kétségbeesett nő szoknyáját.
- Te! Engedd el azt az asszonyt!- kiáltott oda az elsőszülött előkelő, miközben a kard markolatára szorította tenyereit, de érezte, ahogyan a penge remegett kezeiben.
- Mit képzelsz kis szarházi? Talán azt akarod, hogy téged basszalak meg helyette?- rivallt rá a barnás bőrű, félszemű fickó.- Miért is ne? Csak előtte tágabbra vágom a seggedet.
- Próbálkozz!- nyögte ki, szinte remegő hangon az ifjú. Egymásnak rontottak, a két kard csattogása visszahangzott a szűk sikátorban. Addam lecsapott felülről, majd jobbról, balról, azonban minden támadását hárítás és visszatámadás követte. Az egyik pillanatban a dornei gyorsabbnak bizonyult, egy vékony vágást ejtett a fiatalúr combján, mire az felrikoltott a fájdalomtól.
- Maradnod kellett volna anyád csecsénél, nem harcosokkal ujjat húznod!- nevetett fel ormótlan hangon a déli rabló. Addam egy minden erejét beleadó suhintással válaszolt a káromlásra, amitől az ellensége hátrálni kényszerült. A következő pillanatban a Dorne-ból érkezett fegyverforgató hátát egy penge ütötte keresztül, s az vértől vöröslően tört elő mellkasán. Az összerogyó halott mögött Aelfric állt, a Hightower leszármazott azon testőreinek egyike, kiktől korábban elszakadt a téren.
- Lord Addam! Gyere velem, atyádhoz viszlek!- egyik kezét átemelte a fiú hónalja alatt, majd segített neki eljutni Óváros főteréhez, ahol már Manfred Hightower összegyűjtötte helyőrségét.
- Fiam! Vidd őt biztonságba, Aelfric! Katonák, űzzétek haza a dornei férgeket!- biztatta embereit az apa. Miközben a lándzsás gyalogság előretört az utcákon, Addam a várkastélyba érkezett, hol ellátták sérülését, máktejet adtak neki, pihenésre utasították. A várost sikerült megtisztítani a betolakodóktól, Manfred Hightower hivatalban levése óta ez volt az első esemény, amikor Westeros legdélebbi királysága háborgatni merészelte a Jelzőfény városát, noha előtte akadt rá példa a történelem folyamán. Hetek teltek el, mire IX. Mern Gardener választ küldött az eseményekre egy hollóval, levelében megtagadta Hightower urának bosszúra szomjazó kívánságát, miszerint ő Dorne határai ellen vonult volna megtorlást követelve. A városi tanács összegyűlt, Addam szintúgy részt vett az ülésen, ahogyan a Fellegvár mestereinek néhánya, illetőleg az óvárosi fősepton.
- Az a részeges disznó Gardener! Megsértettek bennünket, a vérünket itták, erre türelemre int?!- csapta falhoz a boros kupáját Addam apja, tajtékozva a dühtől.
- Ő a királyunk, atyám. Tiszteletben kell tartanunk az óhaját.- jelentette ki az elsőszülött férfiú, mire apja rosszallóan szegezte rá tekintetét.
- Talán egy gyáva kölyköt neveltem idáig? Mit számít az kicsoda Mern Gardener? A házunk az elsők óta királyi származású. Szerinted nincsenek lobogóim? Bulwer, Cuy, Costayne, Beesbury, Mullendore, mind ugranának egy szavamra.- akadékoskodott az uraság.
- Josef Bulwer jó barátja Mern királyunknak.- mondta az egyik mester.
- De vannak fiai, négyen is!- szólt oda a bosszút szomjazó Manfred.
- Igen, vannak. Mik is a jelszavaik? Á, már emlékszem! Előbb a halál, mint a kegyvesztettség. Josef Bulwer egy fiát sem engedné mellénk állni, amennyiben az uralkodó parancsát akarnánk megtagadni. A Costeyne-, és Mullendore-házban egyáltalán nem bíznék meg a helyedben, a Beesbury-k meg a Cuy-ok, hát... A Bulwer lovagok nélkül esélytelenek vagyunk. Az ügyed elveszett, atyám. Könnyebb lenne, miként belenyugodnál. Itt csak veszíthetünk.- vázolta fel Addam a nézőpontjait, ezt követően lesütötte szemét, ingujjának gombjával babrált. Hiába, felmenője haragjával koránt sem óhajtott szembenézni, ámbátor úgy érezte véleményét muszáj volt kinyilvánítania.
- A hét pokolba ezzel... A Martell-ek egyszer kamatostul visszakapják, az istenek előtt esküszöm erre.
Az évek tovább teltek, Addam megházasodott, egy Fossoway szüzet vett feleségül. Eleinte alig ismerték egymást, ámbátor a hölgy az első perctől szimpatikus volt az ifjú számára. Majdnem annyira barna hajzuhataggal áldották meg az égiek, mint magát a Hightower fiút, sötét, szinte feketének tűnő szemeivel bármelyik férfit levehette volna a lábáról. Nem számított magas leányzónak, azonban formás alakkal büszkélkedhetett. Az esküvő nagy felhajtással járt, amire számítani lehetett két nemesi család szövetségének megpecsételése kapcsán. Az elhált nászéjszakát követő kilencedik hónapban megszületett az első gyermek, kit Jonnak neveztek el. Nem sokkal később aggasztó hírek érkeztek a családhoz, mégpedig arról, hogy Aegon Targaryen sárkányaival és nővéreivel partra szállt, s porig égette Harrenhal várát. Legyőzte a Viharföldek királyát egyaránt, mire Mern Gardener szövetséget kötött a Lannister családdal, harcba hívta zászlóhordozóit. Addam már a páncélját vette magára, mikor a Tyrell-házból származó anyja, Lady Morgana nyitott be hozzá.
- Fiam! Drága, erős fiam. Nem fogsz háborúba indulni.- mondta az idősebb nőszemély, mire elsőszülött gyereke értetlenül állt a dolog elé.
- Dehogynem. Atyám is készülődik, az oldalán fogok lovagolni, ha...
- Atyád ugyanúgy visszalépett. A septon tanácsára. Ne félj, fiam! A rokonom, Harlen Tyrell mindent a kezében tart. Mostantól másként működnek majd a dolgok.
A sejtelmes mondatot követően, Lady Morgana elhagyta a szobát. A Síkvidék és a Nyugatföldek seregei csúnya vereséget szenvedtek, hatalmas emberveszteségekkel. A hír azonban nem érte túl váratlanul a Hightower-ház tagjait. Jon a harmadik életévét töltötte be, amikor Lady Enola újból várandós lett. Nehéz szülésnek indult, a septák sokat küszködtek az asszonnyal, ugyanis nagyon úgy tűnt, ikreket várt. Addam fel-alá járkált a folyosón, hallgatva hitvese fájdalomtól ittas nyögéseit. A keze remegett az idegességtől, noha ez alkalommal nem magát féltette. Mire az egyik bábaként tevékenykedő nőszemély kijött az ajtón, a Hightower férfi majdnem csurom vizesre izzadta ingét a zaklatottságtól.
- Leány lett, uram.- nyögte ki halkan a véres kezű septa.
- Mindkettő?- kérdezett Addam.
- Nem, csupán az egyikük. A másik gyermek... Ő nem sírt fel. Sajnálom!
- Az istenek legyenek kegyelmesek!
- Van itt még valami, Lord Addam. Lady Enola nagyon sok vért veszített. Nem fogja megérni a hajnalt.
Ezt meghallván a férfiú berontott a szobába, s a felesége utolsó perceit mellette töltötte. Az asszony kérésére az újszülött kislányt Korrinenak, a halott kisfiút Rodericnak nevezték el. Fertály óra elteltével, Enola Fossoway véglegesen lehunyta éjsötét szemeit. I. Aegon Targaryen királlyá választatott Westeros földjén. A Hightower család egyaránt behódolt neki, illetve a Tyrell-eknek, kik az új vigyázói lettek a Síkvidéknek. Manfred Hightower megbokrosodottan szomjazta a bosszút a Martell-ek ellen, s életét veszítette az egyik támadásban, ami Dorne ellen indult. Később ők is becsatlakoztak a birodalomba. Azóta Lord Addam Hightower gondoskodik a Jelzőfény városáról.