Kikötő

Hírek innen és onnan

Ser Hoster már jó ideje hajózott, amikor meglátta a partokat a fedélzetről. Soha életében nem járt előtte Essos földjén, most pedig arra a helyre küldték, mely a Szabad Városok legerősebbjeinek hírében állt. Talán nem kellett szégyellnie magát, amiért eléggé be volt rezelve, de valamelyest megnyugvást biztosított neki, amint kardjának gombjára helyezte a bőrkesztyűs kezét. Fehér inget viselt, azon pedig egy barna zekét, elrejtve magáról mindenféle jelzést, amely a hovatartozására utalt volna. Mit is keresett egy westerosi lovag a világ másik végén, amikor éppen egy kontinensek közti háború volt kitörőben? Az ifjú Mallister feladatot kapott, méghozzá a régens királynőktől személyesen. Információkat kellett szereznie arról, hogy miféle erőkkel rendelkezik valójában Essos, mennyire szükségeltetett komolyan venni az esetleges támadóerejüket? Westeros legjobb hajósai a Greyjoy-ház és a vasszülöttek kötelékei közül kerültek ki, ám az ő egyik fattyuk a közelmúltban lázadást indított a Nyugatföldek ellen, így a királynők bizalma megingott bennük, míg Dorne tengerészei túl sokáig szegültek ellen az új dinasztia koronájának. A Koronaföldek nemes családjai meglehetősen sokat jelenthettek a Targaryen-eknek, tán ezért nem kockáztattak közülük semennyi életet, de a Folyóvidék népe! Megbízhatóak voltak, elvégre Edmyn Tully a kezdetektől segítette a néhai I. Aegon királyt, s miféle folyóvidéki lett volna az, ki képtelen jól érvényesülni a vízen?
- A fiam egy lovag, nem kém.- emlékezett vissza a szavakra, miket atyja mondott Lord Tully-nak.
- A fiad a várnagyom. A vazallusom. Azt teszi, amivel megbízom.- hangzott a válasz Edmyntől. Hoster engedelmeskedett, ahogyan mindig tette. Egy hosszú hónapokkal azelőtt elfogott braavosi karavellán találta magát, a tervbe beavatott legénységgel, kik közül többen szabad lovasok, feltörekvő kóbor lovagok voltak. Inkább zsoldosok, mintsem a lovagi erények képviselői. Tengerszem örököse magával hozta két felkent lovag követőjét, Ser Aaron Croft-ot és Ser Ottist az Aranyfogút. Mind tudták, a kis magánküldetésük nagyon könnyen végződhetett halállal, ezért egyvalamivel tisztába voltak, mindegyiküket feláldozhatónak tartották. Ebből kifolyólag mind az óvatosságra törekedtek, napokig terveztek maguknak hamis személyiséget, mindenki ismerte a másik kitalált történetét, aminek köszönhetően hivatkozhattak egymásra baj esetén. Egy hétnél tovább semmiképp nem szándékoztak maradni. Meglehet, annál kevesebb időt töltenek Volantisban... Jelentsen ez jót avagy rosszat. Az kikötőben rengeteg hajó állomásozott. A partraszállást követően Hoster bámészkodni kezdett a környéken.
- Én azt javaslom, irány a fogadó! A legjobb hely, amennyiben információt akarunk kihúzni másokból.- ajánlotta Ser Ottis, miközben megvillantotta vigyorát, s az egy darab aranyfoga megvillant, bár a többi sem sokkal tért el tőle sárgaságban.
- Majd az Ezüstsas eldönti. Ő vezet minket.- reagált Aaron, majd kérdően nézett a triumvirátus fejére.
- Ne nevezz itt így, Croft! Baj lehet belőle, hogyha bárki meghallja.- mondta Hoster. Úgy gondolta, a tengerészek legalább annyira sokat tudtak a világban történő eseményekről, akár a kocsmatöltelékek, habár a kettő gyakran ugyanazt jelentette. Érdeklődni szeretett volna az ott megforduló illetőktől. Egy gyönyörű hadihajóra lett figyelmes, mely kitűnt méretével és eleganciájával a többi közül. Rövid szakállas, fiatal valyriainak tűnő férfira bukkant a hadihajó közelében. A külső jellemzők bizalmas érzést keltettek a Mallister-ben, ugyanis az ő hazájának uralkodói hasonló megjelenési jegyeket viseltek. Odaballagott hozzá.
- Valar morghulis!- köszöntötte. Tanulnia kellett az essosi szokásokról az út folyamán, amennyiben hitelesen akarta játszani a szerepét.
- Nagyszerű bárka. Ismered tán a tulajdonosát, barátom?- kérdezte Hoster.

- Adere, adere! - biztatta a szolgákat a gyorsabb munkára a férfi. Amint visszatért a déli tengerekről, egyből össze is futott apja egyik kereskedőhajójával. A kapitány persze részegen hortyogott valahol. Néhány emberét el is küldte, hogy keressék meg és rugdossák fel. Semmi haszna a hajónak, ha csak itt álldogál, a rakomány meg a dokkon pihen, mert senki nem rakodja be. A végén még szétlopják a csavargók. De mikor már látja, hogy minden olajozottan halad, elkezd bóklászni a kikötőben, hátha lát valami kedvére valót. Helyette egy fura idegenbe fut bele.
- Valar dohaeris! - köszön vissza az férfinek.
- Se valar botis! - teszi még hozzá, mivel az alakon nagyon látszik, hogy nemrég kezdett csak barátkozni a nyelvvel. Bár Essosban is annyiféle nép él, hogy megszámolni is nehéz lenne és csak töredékük beszéli a valyriait.
Daarys felnézett a hajó árbocán lengedező zászlóra, hogy beazonosítsa a tulajdonosát.
- Ez a Tigrisek egyik hajója. Nem is értem, miért nem kalózokra vadászik a Kőlépcsőknél.
Most már jól végigméri a fura fickót, de nem tud rájönni, mely vidékről bóklászott el idáig.
- Honnan sodort ide a szél? És mi járatban vagy?
Bár nem biztos, hogy Volon Therys Őrkapitányának kell feltennie a keresztkérdéseket az utazóknak Volantisban, mert akkor már nagy lenne a baj. De végül is valami módon tisztjének érzi a puhatolózást, bár még csak rövid ideje kapta meg a Posztot.
- Nem hiszem, hogy eladó lenne, ha azért kérdezted... - bök még a hajó felé, próbálva leplezni kérdezősködésének komoly mivoltát.

Hoster szíve egyszerre a torkában dobbant, amikor a fickó visszaszólt neki, méghozzá idegen nyelven. Meggondolatlan volt. Mégis mit képzelt? A saját nyelvükön szólította a helybélieket, erre meg kell illetődnie, amikor azok ugyanazon válaszolnak neki?! Szerencsére eléggé jó színésznek minősült, így az arca majdhogynem rezzenéstelen maradt, ámbátor a víz kiverte. Érezte, miképpen csordult végig az a magányos izzadságcsepp az arcán, mely a halántékáról kezdett lefelé vándorolni. A háta mögött az egyik cimborája egy nagyon halk "Bassza meg!" felszólalással válaszolt a mondatra, csakhogy a Mallister örökös akkora magatehetetlenségben találta magát, melynek köszönhetően képtelen volt megállapítani a zajforrást eredeztető illető kilétét. A szerencse azonban ideiglenesen a kis különítmény oldalára állt, ugyanis a férfi egyáltalán nem tűnt erőszakosnak, s szinte ügyet sem vetett a nyelvi tudásban nem igazán részesült lovagok hiányosságaira. Legalábbis, elsőre így tűnt...
- Bocsáss meg, egy olyan átlagos matróznak, amilyen én vagyok nem kell nagy ész! Soha nem jeleskedtem a beszédetek elsajátításában.- jelentette ki Hoster. A ruhája alapján már tényleg nem látszott előkelőnek, a kard pedig tartozéka lehetett a hajón szolgáló legénység tagjainak. Azért próbált óvatosan eljárni, nehogy túlságosan sokat mondjon, avagy olyan dolgokat, melyek kapcsán bármiféle gyanú fonódhatna a származását illetően.
- Kalózok, mi? A hét pokolba velük! Nem is tudom, hogy a tenger haragja rosszabb vagy ők. Az egyikkel legalább felvehetjük a versenyt, ha van a közelben acél.- erőltetett egy mosolyt az arcára a külhoni nemes, mire elkezdtek felé irányulni a kérdések. Válaszolnia kellett, méghozzá igencsak sebesen, el szerette volna kerülni a túlságosan sokáig tartó csöndet, hiszen az ugyancsak kiváltó oknak minősült volna a gyanakvásra.
- Származásilag westerosi vagyok. Atyám Királyvárban volt halász, neki segédkeztem. Mikor pár éve az üzlet csődöt mondott, egy braavosi kereskedőhajóra küldött. Kibaszott háború!- köpött egyet a földre.- Nem láttam az otthonomat, mióta a szele megcsapta a nagy emberek orrát. A kapitány ragaszkodik hozzá, hogy távol maradjunk a Hét Királyságtól.
A beszámoló végén az Ezüstsas Lovagja sóhajtott, majd megcsóválta a fejét, próbált olyan arcot vágni, mintha valóban hiányzott volna számára egykori otthona. Túlságosan nem volt neki nehéz, csupán szeretett feleségére gondolt, a Tully leány vidám kacajára. Hitvesének hiánya valóban nyomasztotta kissé, ámbátor próbált minden erejével a feladatra koncentrálni.
- Nyilván így már gondolod, hogy nem akarok én venni semmit, csak egy jó kupányi italt valahol. Láttam már pár hadihajót, legalábbis, amikről azt állították. Tigriseket említettél, igaz? Ismerősen cseng. Nem azok a fontoskodó fickók a város irányításában? Veszélyesen hangzó nevet választottak... Van rá okuk?- érdeklődött Hoster, miközben a derekára helyzete a két kezét, s továbbra is a kikötőben billegő bárkán legeltette a szemét.
- Na és a te történeted mi, komám? Ne legyél ideges, de nem tűnsz olyan fickónak, aki a megélhetésért a hullámokon töri magát.- nézett bele az újdonsült ismerősének íriszeibe a westerosi, utána várta a reakcióját.

Jót mulat újdonsült beszélgetőpartnere zavarodottságán, mikor valyriaiul szól hozzá. Valójában semmi hátsó szándéka nem volt vele, csak szereti fitogtatni származását. A férfi társának ideges felsóhajtását sem hallja, elég nagy a zaj a kikötőben. És az idegen csak beszélt és beszélt. Jó sok mondanivalója volt magáról. És mint kiderült, westerosi, minden bizonnyal a társai is. De hát ezt meg honnan tudhatná biztosan? Nem kimondottan érzett amúgy sem semmit ezzel a jelenleg kialakult helyzettel kapcsolatban. Az élet amúgy is gyakran sodorja erre-arra és könnyen lehet, hogy nincs is már sok neki hátra. Annyi baja volt már mindenféle népekkel, miért pont nyugati kontinens emberei iránt érezzen különösebb ellenszenvet?
- Van itt egy hely, A Kereskedő Háza. Ha elég pénzed van, szinte bármit megkapsz. De ha csak néhány kupa ital kell, azt is megkapod! - kacagott fel hangosan. Amennyit ő már egzotikus italra, szajhákra és rabszolgákra költött, annyiból lehetne saját ivója.
- Látom nem sokat tudsz Volantisról.
Most csak elmosolyodott, majd a város központja felé tekintett.
- Jelenleg a Tigrisek vezetik a várost. Nagyon félelmetesek. Mint egy herélt kanca. Többségében öregemberek ezek, akik politizálnak. Persze nagy sereget tartanak a nagy álmaiknak, amik sose valósulnak meg. Folyamatosan marják egymást is, meg néha egy-egy Elefánt kerül hatalomra, akkor meg beleszólásuk se nagyon van a város dolgaiba.
A kedves érdeklődésre nem sokat felelt, hiszen az előtte álló hiába beszélt elég sokat magáról, mégiscsak teljesen idegen érzetét kelti.
- Valóban nem. Ha a Daarys Vynerion név mond neked valamit... - nyújtja kezét a férfi felé, mintegy bemutatkozásképp, közben a kompánia többi tagjára sandít. Még csak be sem mutatkoztak tisztességesen, csak gyanús alakok ezek.