Lord Thomas Sunglass

Név: Lord Thomas Sunglass
Faj: Andal
Nem: Férfi
Kor: 25
Titulus: Lord Thomas, a védelmező.
Foglalkozás: A Sunglass-ház ura, és a Targaryen-ház elkötelezett hadvezére.
Család: Édesanyja Édesrév Zajban él. Apja elárulta a Sunglass házat és most halott.
Lojalitás: Targaryen-ház

Felszerelés:

Kinézet: 185cm magas fiatal férfi. Felsőtestét arany-ezüst páncél díszíti. Kar és lábszárvédői szintén arany-ezüsttel vannak bevonva, ami remekül védi őt a közelharci és a távharci támadásoktól egyaránt. Hosszú, vállig érő fehér haja van, amit szintén nagyon fehér bőre tesz jellegzetessé. Nem a legizmosabb és szélesebb harcos, de az ereje is meg van a helyén, amit a harc közben remekül fel tud használni. Támadás előtt mindig egy, durván másfél méteres lándzsát viselnek katonáival, aminek eldobása után előrántják kardjukat és azzal küzdenek tovább.

Jellem: Nem egy kegyetlen hadvezér, aki minden ártatlant azonnal meggyilkoltat. Először a szavak erejében hisz és már csak legvégsőbb esetben ragad kardot ellenségei ellen. Néha szokott zsoldosokat illetve orgyilkosokat is felfogadni, ha esetleg a célpont túl messze szökött és nincs ideje őt kergetni. Általában kedves,vicces ember tud lenni azzal aki megérdemli vagy annyira közvetett a kapcsolatuk, hogy már barátnak is mondhatja az illetőt. Emberei szeretik és tisztelik. Nem az a hadvezér aki nemessége révén a "hatalmasokkal" eszik egy asztalnál. Az embereivel eszi ugyanazt az étket, és mulat velük.  

Előtörténet: Csendes éjszaka volt mikor megszülettem, azt mondják. Az ég tiszta, és sötét volt. A várost csak a fáklyák világították meg, és az erre-arra elsétáló őrök. Megszületésemmel megtörtem az éjszaka nyugalommal teli csöndjét, és a világra jöttem. Anyám rettentően örült mikor megérkeztem hozzá, első és egyetlen szülött fiaként, boldogítani napjait. Apám viszont a születésemtől fogva megvetéssel nézett rám. Sosem a gyermeket látta bennem, hanem a "trónbitorlót" akinek egyetlen vágya, hogy elvegye tőle a Sunglass-ház uralmát. Köztudott, hogy apám mindig is lányt szeretett volna, ezzel bebiztosítva, hogy házunk irányítása az ő kezében maradjon, de családunk így se szakadjon meg. Balszerencséjére fiúnak születtem és gyermekkorom azzal telt el, hogy próbáltam a kielégíthetetlen vágyainak megfelelni. Akármilyen jól edzettem, akármilyen jól harcoltam vagy lőttem célba az íjjal sosem volt elég megfelelő neki. Mindegy, hogy jól vagy rosszul csináltam a rám kiszabott feladatot, ő sosem fogadta el. Észre sem vettem a sok gyakorlatozás közepette, hogy egyre jobb harcos válik belőlem. A harci ágak mellett szerettem a stratégiával is foglalkozni szabad időmben. Próbáltam mindent elrendezni úgy, hogy én jöjjek ki belőle jól. Sokszor még tanítóim is meglepődtek azon, hogy fiatal korom ellenére értelmesebb vagyok társaimnál. Miközben nőttem és már a felnőtt kor felé közeledtem, apám egyre megvetőbb lett velem. Jobban mint eddig. Direkt keresztbe tett nekem ott ahol tudott. Gyermekkoromnak köszönhetően nem tudtam ez ellen fellépni, és tűrnöm kellett mindezt tizennyolc éves koromig, ahonnan már felnőttnek számítottam. Apám ilyenkor őrült meg teljesen. Kizárt engem a kastélyból és talán még a városból való száműzést is fontolgatta. Ilyenkor volt nálam az a pont, hogy elég. Ügyességemnek, és harciasságomnak hála sokan követtek volna engem egy igazi harcba, de mivel apám a Sunglass ház ura, így kétesélyes volt a dolog. Anyám próbálta megfékezni apámat de nem járt sikerrel, és erre csak még dühösebb lett, hogy anyám ellene van. Nem volt más lehetőségem. Küldettem egy futárt a kastély udvarán tartózkodó, régi tanítóimnak, akik a fél várost az én oldalamra tudták állítani. A város másik fele sajnos, még mindig a házvezetőt támogatta. Felszólítottam apámat, hogy adja fel a város irányítását és ezzel vége lehet az egésznek. Ő erre nem felelt semmit, és elindította követőit ellenem. A városi őrség az ő oldalán volt, engem többnyire zsoldosok és tolvajok követtek a túl kevés befolyás, és túl sok pénz végett. Ettől a pillanattól fogva megkezdődött a polgárháború ami elég sok ártatlan életébe került. Az őrül apám azt a parancsot rendelte el, hogy minden ember aki a kastély falai előtt tartózkodik, azokat az íjászok lőjék le. Így is tettek. Nem számított, hogy katona, polgár, gyermek, nő vagy állat. Lelőtték őket. A város egy belső ostrom lett. Apám uralta a városnak azt a felét, ahol a kastély helyezkedett el én pedig azt ahol a bejárat volt. Az udvarból az egyik tanítóm velem volt. Kettéváltunk. Ő elment a tolvajokkal és megpróbált belopakodni a kastélyba, én pedig a zsoldosokkal figyelemelterelésként előrenyomulni. Elértünk a kastély falaihoz ahol az íjászok már tüzelésre készültek. Arcukon ott volt a szenvedés és gyötrelem. Nem akarták ezt tenni de muszáj volt, hisz ez a parancs. A gyalogság pontosan a fal előtt sorakozott fel védekezésre készen. Meglátták a mögöttem álló zsoldosokat akiket fűtött az elszántság és bármire tettre készek voltak. Ők meggyötört és megfáradtak voltak, attól amit tenniük kellett, ártatlan emberekkel akiket talán még ismertek is. Előrántottuk kardjainkat, az íjászok már felajzották íjaikat, a gyalogság védekezésre kész volt amikor hirtelen a városi őrség parancsnoka lépett ki a védekező alakulatból. Arcán hatalmas heg volt ami a homlokától az álláig volt húzva. Megfáradtan megállt és levette sisakját. Maga mellé dobta, kardját leakasztotta, amit szintén eldobott, és arrébb állt. A városi őrség ezt meglepődve figyelték. Tudták, hogy ez a helyes, de a házvezető mégis csak fontosabb személy mint egy városi őrparancsnok. Az egyik íjász ledobta fegyverét a falról és egyszerűen csak leült. A többiek ezt még meglepettebben nézték, de ők is hasonló képen cselekedtek. Végül a kastélyba egyetlen csepp vérontás nélkül sikerült bejutnunk. Az udvari tanítónak sikerült belopakodnia a tolvajokkal és amikor beértünk a trónterembe, apám már térdelve állt előttük. Anyám a sarokban sírt, és amikor meglátott rögtön odaszaladt hozzám. Én megöleltem és odaléptem apámhoz. Semmi megbánást nem mutatott azokért a tettekért amiket tett, és véres szemekkel nézett rám a földről. Még mindig egy senki voltam a szemében, és nem a fia. előrántottam kardomat és a nyakához tettem.
Menj...a...pokolba, te akit nem nevezek fiamnak...
A háta mögé mentem, felemeltem kardomat a nyaka fölé és a kegyelem döfés hamarosan érkezett. Te, akit nem nevezek apámnak, megteszem azt amitől mindig is féltél. A trónra ülök, és én leszek a Sunglass-ház vezetője. -Mondtam neki cinikusan, félmosolyt öltve és végeztem vele. Teste előrerogyott és a vér egyre csak terjedni kezdett a padlón. Pár évvel később azon kaptam magamat, hogy a házamat egy olyan helyre emeltem a Targaryen-ház szemében ami ámulatba ejtő. A Targaryenek szemében mi vagyunk a leghűségesebb ház és szerintem ezt nem is fogjuk egyhamar megszakítani. A város ismét boldog lelkekkel van tele, és az itt élők próbálnak nem arra a rövid polgárháborúra gondolni ami itt történt. Az elesetteknek kőtáblába vésett emléktáblát csináltattunk. Apám testét pedig bedobtuk a tengerbe, a habok közé, ahol már soha többet senki nem találhat rá. Felülkerekedtem saját démonaimon és saját érdekeimet a köznép mögé helyeztem. Bármit megteszek azért, hogy ne olyan legyek mint apám. Megteszek mindent a Sunglass-házért ami segítheti azt. Megtettem azt amit meg kellett. Megvédtem a népemet és ők a "védelmező"-i nevet aggatták rám. Most pedig a háború itt van. Harcba szállok a Targaryen-ház mellett, és ha kell velük bukom el. Westeros irányítása Targaryen kéz alatt lesz, erről gondoskodom.

Érdekes történetet olvastam viszont van néhány olyan dolog ami számomra kicsit fura, vagy észrevételként megemlíteném:
- Előszőr is szép a helyesírásod, viszont néhány hibát azért találtam ( összetett szavaknál jellemzően )
- Miközben olvastam, láttam a karakter huzavonáját apjával, de azt nem értettem, hogy miért és hogyan ostromoltad meg a birtokot?
- Ebben az időkben a házfői pozíció számított annyira fontosnak, hogy száműzhessen bárkit a birtokról (pl. Elküldi a falra, rosszabb esetben kitagadja) Ilyen esetben viszont Thomas az, aki elárulta házát és annak feje ellen fordult, lehetett az apja akármennyire is hataloméhes, zsugori alak.
- Általánosságban Koronaföldek házai a leghűségesebbek az uralkodó házhoz, nem lehet kijelenteni, hogy ki áll a legközelebb hozzájuk. Van több valyria-i ház amelyik már együtt jött a Targaryen-ekkel, vagy előbb (pl. Velaryon-ház). Maradjunk annyiban, hogy az egyik leghűségesebb ház a tiéd

Ez soknak tűnik, lehet csak én vagyok kicsit kukacoskodó, ennek ellenére az előtörténetedet ELFOGADOM, jutalmad 30.000 Aranysárkány. Amit esetleg tudsz, azt javíthatod. Készíts egy Karakterlapot, és irány játszani, sok sikert kívánok a Trónok Harcában!