Deresvég

Elhelyezkedése:

Észak nem felejt

Deresvég vára, miután Mark Fretful úrrá kinevezése után ismételten visszanyerte régi formáját , büszkén tornyosult a látóhatár fölé. Az emberek a napi dolgaikat végezték. Az istállóban egy ember nyugodt arccal csutakolta a lovakat, melyeket a vadászatról visszajött katonák használtak aznap. Egy nagyszerű őzet lőttek a Lordnak, amiből minden bizonnyal csodálatos vacsora kerekedik az est kezdetére, habár a dél már elmúlt, a Nap még magasan az égen csücsült. A kovácsmester egy darab, félig készenléti állapotban lévő kardpengét ütögetett, izzott keze alatt az acél, a jövőben jó szolgálatot tesz majd valamelyik vitéz ifjúnak. Egy asszony frissen sült cipót hozott el a péktől, a szélét a szoknyájánál kullogó lurkónak ajándékozta, ki jóízűen falni kezdte a még meleg étket. Béke honolt, a jólét jeleit lehetett felfedezni, ahová az ember nézett. A Fretful-ház szolgálatában élő közemberek hosszú idő óta nem élvezhették a békét, feltéve ha túlélték a múltbéli szörnyűségeket, mikor a Blind-ok eme ősi kastély háznépének életére törtek. Nem ily nyugalom uralkodott azonban a belső várban. Broden mester arcán sűrűn folytak a verejtékcseppek, amiket nem az időjárás idézett elő, hanem az aggodalom. Sietve szedte lábát, a nyakában elhelyezkedett lánc, megannyi anyagból készült szemei egymáshoz verődve zörgő hangot bocsátottak ki. Ha a férfi nem lihegett volna annyira, talán még riadt szívdobogását is hallotta volna, aki elsétált mellette. Kezében egy papírost szorongatott, útját egyenesen a varjúktól kezdte meg. Bekopogott urának ajtaján, majd nem is sokat várva a reakcióval, ismét öklének erejével kezdte püfölni a szépen megmunkált fatorlaszt. Ekkor a kilincsre fogott, s belépett a szobába, rögtön a padlóra rogyott.
- Kegyes uram, bocsáss meg, amiért így rád törtem, de attól tartok nagy baj leselkedik ránk!- ahogy kimondta ezen szavakat, már oda is settenkedett Mark Fretful-hoz, ezt követően remegő kézzel nyújtotta át neki a dokumentumot. A papíroson ez állt:

Lord Mark Fretful!

Én, Deres Ura, Észak Őrzője elrendelem, hogy jelenj meg kastélyomban! Hozd magaddal öcsédet is, s regéljétek el a történetet nekem személyesen, amit átélteteket a közelmúltban. A gyötrelmeitekért felelős személyek méltó büntetésben részesüljenek! Négy hollót indíttattam útnak Deresből ugyanezen üzenettel, ha nem érkezik meg mind, úgy jó eséllyel a vesztetekre törhetnek ismét!

Hűbérurad,
Lord Torrhen Stark

Mikor a mester úgy ítélte, miszerint az egykori lovag szemei végigfutottak az összes soron, eképpen nyilvánult meg:
- Uram... Csupán egyetlen madár ért ide, s valami felsértette a szárnyát. Nyílvesszőre gyanakszom. Mit kívánsz tenni? Óhajod szerint fogom utasítani az embereket.

Öccse megtalálása után valamennyire békés napok köszöntött a Fretful-házra. Apja halála után végre ténylegesen átvehette a helyét, és a feldúlt Deresvéget. Nem tétlenkedett, bár már mielőtt elindult Marvin megkeresésére, kiadta az utasításokat a vár fejlesztésére. Vastagabb falak, korszerűbb fegyverek álltak a vár védelmére. Mark nem akarta a véletlenre bízni, azt meg még úgysem, hogy ha esetleg ismét megtámadnák Deresvéget, ne tudja megvédeni magát.
Az íróasztalánál ült és egy levelet fogalmazott az Umberek számára, barátja, Havas Alviss halála miatt a családját szeretné kárpótolni, és segíteni megélhetésüket. Ezt megígérte a Havasnak, és tartja is a szavát. Éppen elmerengett egy kicsit, gondolt a hatalmas óriásra, mikor egy kopogás, majd az ajtó lendületes nyílására lett figyelmes. A jó öreg mestere, Broden esett be szinte az ajtón, és azzal a lendülettel át is adott urának egy levelet. Ahogy a sorokkal haladt egyre lejjebb, úgy húzta összébb szemöldökét az ifjú Lord. Majd hallgatta, ahogy mester jelenti, hogy csak egyetlen madár ért ide a négyből. Mark látta, hogy cselekednie kell azonnal és utasította is a mesterét:
- Szeretném ha behívatnád folyóvidékről a halászokat, a favágókat, azt akarom, hogy mindenki a várban legyenek. Amíg ki nem derítjük, hogy mi folyik, itt addig a váron kívül ne tartózkodjon egy munkás sem.
A mester egy szót sem mondva már majdnem kilépett, mikor az ifjú lovag még utánaszólt:
- Lord Stark kérésére kilovagolunk és Deresbe indulunk. A nehézlovasok készüljenek fel ők kísérnek minket az úton. Küldd még be hozzám Ser Gerald Mormontot, beszédem van vele.
Az ,,Öreg Medvéről" beszélt, aki még apjával karöltve harcolt az ellenségeik ellen, ő volt a nagyöreg, a veterán lovag, bár taktikai és harci tudása nem nagyon kopott meg. Amíg őt várta, elkezdte felvenni a szebbik harci öltözetét, amiben még soha nem harcolt, inkább nagyobb eseményekre vette fel. Nem kellett rá sokat várni, veterán kora ellenére jól egészséggel, és ízületekkel bírt.
- Uram hívattál engem.. Bár Broden mester néhány szót szólt az eseményekről..
- Akkor tudhatod, hogy veszélyben lehetünk. Lord Torrhen Stark magához hívatott, így hát öcsémmel Marvinnal útnak indulunk nem sokára. Távollétemben te irányítod Deresvég védelmét. Szeretném, ha az emberek harckészültségben lennének, egy esetleges támadás esetére. Ha visszajöttek az utolsó munkások, zárjátok be a kaput, és semmi gyanúsat ne engedjetek be. Akik hozzám jönnek, irányítsák Deresbe, és jöjjenek utánam.
Az öreg egy biccentéssel jelezte, hogy akarata szerint lesz. Eddig leginkább Marvint szoktatta vissza harchoz, ami egész jól ment neki. Mark mikor végre felöltözött, már a külső vár felé tartott hatalmas fekete csődörén. Ott találkozott testvérével, és a kíséretével.
- Uraim Deresbe tartunk, azzal a céllal, hogy Urunkat meglátogassuk. Azért kellenek most, mert házunkat veszély fenyegetheti. Bár nem hosszú az út Deresig, mindenki figyeljen. Az utat erőltetett menetben, egy-két óra alatt elérjük célunkat. Induljunk hát meg!
Mondta Mark és testvérével az oldalán vezették a sort és siettek Deres irányába...

Észak nem felejt

Lord Mark tehát megpróbálta kárpótolni az Umber-házat, hiszen egyik tagjuk, ha csak fattyú volt is, de hősiesen kiállt a Fretful családba tartozó örökös mellet, mikor szorította a szükség. Északon az emberek megtartották esküiket, s habár más tájakon azt tartották róluk, az ereikben is jeges víz folyik, éppen ennek ellenkezőjéről adott tanúbizonyságot a lovagúr, miközben Havas Alviss famíliájának engesztelésén ügyködött. Az öreg mester tehát meghozta a rossz hírt, s minden arcátlansága ellenére, melyet természetesen a vészhelyzet szült, Lord Mark egyből megfogadta tanácsát, olvasni kezdte a papírost. A sötét szárnyak, sötét szavak mondás ismételten érvényesült, noha a dolog köré fojtogató sejtelmesség szövődött. Csupán annyiban lehettek biztosak, miszerint ismételten veszélybe került a Fretful-ház. Valaki újult erővel a vesztükre akart törni. Broden mester hűen bólintott a parancsra:
- Ahogyan őlordsága kívánja! Értesíteni fogok mindenkit az eseményekről, majd elképzelésed szerint cselekszek, ameddig vissza nem tértek a Stark-októl.
Az idős férfi meghajtotta fejét, azután gyorsabb léptekkel haladt a folyosókon. A Mormont-ház lovagja nem tartózkodott messze, a belső várban töltötte éppen idejét. Az egyik toronyból vizsgálta a szelet, abba az irányba bámészkodott, amerről egykoron érkezett a néhai, megboldogult Lord Fretful segítségére. Életüket valaha összekötötte az egymás iránti barátság, a közös ellenfelekkel szembeni fellépések, a hűség köteléke. Messzire bámult vénülő szemeivel, nyugatra, s valamerre távol, túl a pusztákon és hömpölygő hullámokon, ott volt az ő otthona. Annyi évforduló telt már el mióta maga mögött hagyta a szigeteket, tán képtelen lett volna megmondani, ha valaki megkérdi. A tapasztalat, valamint az ösztönök nem hagyták el, s Broden mester arcán egyből sikerült felfedeznie az aggodalmat.
- Mi bánt, öreg barátom?- érdeklődött, mire a mester csak így reagált:
- Ser Gerald! Kérlek, siess ifjú urunkhoz! Hívatott téged, hogy feladatot bízzon rád. Most bocsáss meg, tovább kell állnom!
Azzal a láncoktól zörgő fickó tovább trappolt, faképnél hagyva az Öreg Medvét, ki útját Mark Fretful lakosztálya felé fordította. Broden mester tovább folytatta útját, beszélt a köznéppel, az őrséget tájékoztatta, miszerint szedjenek össze minden egyes állattenyésztőt, bányászt, kofát, vagy akárkit, aki Deresvég védelme alá tartozott, ám a vártól távol tevékenykedett napközben. Ez idő alatt Ser Mormont szintúgy eligazításban részesült, már ami a jövőbeli kötelességeit illette. A hű katonák, követők csatlakoztak is Lord Markhoz, mindannyiuk arcán elkötelezettség ült, parancsolójuk tájékoztatta őket az utuk céljáról. Néhány asszony és gyermek még sebtiben a lovakhoz rohant, csókokkal illették szeretett férjeiket, vőlegényeiket, apáikat, sikerekben gazdag utat kívántak nekik. Egy szőke, hullámos hajú leány az orrára kötötte enyhén szeplős szerelmének, hogy meg ne próbáljon bajba keveredni odaát Deresben! Az ifjú jót nevetett, majd homlokcsókkal ajándékozta fegyelmező kedvesét. A páncélos gyülekezetet mindenki búcsúzó tekintetekkel követte, ameddig azok el nem hagyták a kastélyt.

Miközben az úton haladtak, Marvin odalovagolt hőn szeretett bátyja mellé:
- Mi folyik itt, Mark? Azt hittem, Lord Stark minden egyes lépésedről tudott, hiszen annyira bízott benned, hogy levélben küldte el neked az úri kinevezésedet. Nem írtad meg számára az akkor történteket, mikor értem jöttél?
Marvin Fretful nehéz időket élt meg a múltban, ezért gyanakvó jelleme aligha lephette meg a fivérért. A fiatal férfiú olyan szenvedéseken esett át, amikről egyesek aligha mertek volna álmodni, de szelleme csupán nagyobbra nőtt, szíve erősödött. Sűrű, fenyvesekkel borított erdőn haladtak át, melynek neszeit, ha voltak is, elnyomták a patkódobogások. Az égen fellegek gyülekeztek, pillanatokon belül szállingózni kezdett a nyári hó. Szürkeség telepedett mindenre, azt pedig megszínezték a fellegekből aláhulló fehér pöttyök.
- Nagyuram, oda nézz!- szólította fel az egyik nehézlovas Markot. Nagyjából fél kilométerre tőlük egy nagy szekér törte ki a kerekét az út mellett. Egyetlen idegent lehetett észlelni a járgánynál, ki hevesen integetett a lovas kompániának. Mikor odaértek mellé, sunyi képpel bámult fel a Fretful-ház legidősebb tagjára.
- Hínnye, uraságod aztán szép kísérettel közlekedik! Az istenek adnák reád áldásodat uram, ha valamelyik embereddel segíttetnéd tovább haladásomat. Deresbe tartok, de ez az átkozott kordély kitörte a kerekit egy bukkanóba. Fel tudnám rá tenni az újat, de valakiknek meg kéne emelni.
Lord Fretful-nak kellett döntenie arról, segít-e az ismeretlen alaknak, avagy tovább áll az úton.

// A következő hozzászólásodat a Királyi útra írd, és kérlek, szám szerint add meg, hogy mennyi nehézlovasból áll a kíséreted! //