Folyami út

A Fattyú lázadása

- Áhh Ser Bastian! Nyugodtan foglaljon helyet. Remélem nem utasítsa vissza a jó bort. - üdvözölte Feketetoll, majd rögtön intett a fiúnak, kinél a kupa volt. Lord Ewan jónak látta, ha némi bort is fogyasztanak, mielőtt nekilátnak a tanácskozásnak. Bíborszínű ital majdnem a kehely pereméig ért. Rosszalló tekintettel nézett a pohárnoki szerepet is betöltő apródra az ura. Természetesen a lovagpalánta is elszégyellte magát ezért lesütötte tekintetét, majd gyorsan kihátrált gazdura látómezejéből. Kősisak Urának a majdnem teli ital miatt körülményesen kellett a szájáig eljuttatni a lőrét. Az Aris-ház tagja is ismertette erőit, mi némileg nagyobbnak számított Lord Swann seregénél. Gondolkodott persze ő is rajta, miként hozzon e több kardot, ám nem látta szükségességét.
- Remek! Remélem találkozunk a csatában, s jó pár árulót megölünk. A győzelemre! - kiáltott fel Kősisak ura, aki a magasba emelte serlegét, aztán ismét meghúzta azt. Az este beálltakor, lassan elmentek lefeküdni a nemesek. A kinti lángoló fáklyák fénye kellemes félhomályt biztosított. Két katona talpig páncélban egymással viaskodott. Pár perc múlva hatalmas tömeg gyűlt köréjük, ki az egyik, ki a másik nevét kántálta. Az egyiknél balta, míg a másiknál kard leledzett. A fémek csattogására Lord Ewan is kinézett, kit eleinte észre sem vettek emberei, ám amint meglátták őt mind fejet hajtott.
- Ugyan hagyjátok a formaságot. Csak szeretném nézni a viadalt. - jegyezte meg, továbbá erősen koncentrált a két harcos mozdulataira. Lassan a baltás férfi kezdett előnyhöz jutni, mégis egy nagyobb lendülettől elvesztette egyensúlyát, amit rögvest ki is használt riválisa. Midőn vége lett a viadalnak mindenki ment a dolgára. A Swann-ház Ura is jónak látta, hogyha visszavonul. Karida már várta őt az ágyban, azonban urának semmi kedve nem volt lefárasztania magát. Ezért csak mellébújt és elaludt. Reggel a pirkadattal kelve mindenki nagy sürgésben volt. A lovakat felnyergelték, a kardjaikat megélezték. Lord Swann is felszállt lovára, mellette pedig a Vörös Papnő vágtatott. Újfent találkozott a három nemesi családból, kiemelkedő férfi kik egymás seregét mustrálták. A lángoló fás pajzsok, illetve a pókos lobogók biztos nagyobb félelmet keltettek az ellenségben mint két hattyú, de Ewan bizonyítani akarta a mai napon, hogy a hattyú is tud nagyon csípni.

Az este folyamán Lord Swann kitűnő vendéglátónak bizonyult, sokáig tanakodtak és közben a pohárnok is több munkát kapott, mint ahogy azt általában megszokta. Persze józanságukat mindketten megőrizték, hisz amint felkel a Nap harci gépezetük működésbe lép. Ser Bastian megköszönte a vendéglátást majd elhagyta a sátrat, hogy utoljára végignézzen emberein. A táborban ki seres kupával a kezében ült a tábortűznél, ki a kardját élezte, de akadtak olyanok is akik egymással viaskodtak, hogy teljen az idő. A sátrába lépve váratlan vendégek fogadták, pontosan öt darab.
- Uram, azt mondta jelentsük, hogyha Drizzit bármi gyanúsat tesz. - jelentették a bérgyilkosai. Ser Bastian egy pillanatra megdermedt, nem gondolta volna hogy az óvintézkedéseire ilyen hamar szükség lenne. Ám mi előtt tovább gondolhatta volna katonái folytatták - Nem tudjuk a feladatot végrehajtani mert nincs akit megfigyeljünk, egyszerűen eltűnt.
- Rendben, ti ketten elmentek és átadjátok ezt az információt Lord Swannak és Lord Marbrandnak. A többiek térjenek nyugovóra és ne mondjanak senkinek egy szót se. - Adta ki a parancsokat Bastian, majd kilépett a sátrából. - Ez nem várt fordulat, csupán abban reménykedhetünk hogy a későbbiekben nem lesz belőle kárunk. De nem várhatunk tovább, a Fattyú így is több levegőt szívott, mint ami kijár neki - morfondírozott magában. Közben katonái továbbították a híreket, majd ők is azt a parancsot kapták mint a többiek.
Reggel összeszedték táborukat, majd csatlakozott társaihoz a seregük élén. Tekintélyes haderőt hívtak össze, a katonák és vezetőik szemében elszántság tükröződött. Ideje hogy a lángoló fa, a hattyú és a pók népe szerezzen pár oldalt a könyvekben.

A tanácskozás végetért, a tervek elészültek, a parancsot kiadták. Rodrik elgondolkodva ballagott kifele a teremből, fejében hűbérura szavai viszhangoztak. Öljék meg mindet, akár becstelenséget is elkövethetnek ennek érdekében. - Nem lett volna szabad ide jutnunk - kesergett magában a folyosón sétálva. - Hol van a hősiesség, a lovagiasság?
A kérdés költői volt, a Tűz mezején voltak ezek a szavak eltemetve, tudta ezt jól Rodrik is. Ahogyan azt is, hogy kik ezért a felelősek. Most azonban nem ért rá a  Targaryenekkel foglalkozni, feladata volt. Időközben kiértek a kapuhoz, ahol Lord Swann serege táborozott, itt a lovag bemutatott nekik egy vörös papnőt, aki Rodrikot kevéssé érdekelte, nem volt túl vallásos, Feketetoll serege annál inkább.
- 50 lovas van úton ide - válaszolta a férfi kérdésére, hogy ők mit ajánlottak fel a küldetéshez. - Illetve a 10 hajó, amiről már tudtok.
Nehéz helyzetben volt Ashemark, Rodrik nem tudott több embert nélkülözni, de úgy gondolta, hogy egy ilyen Pyke ellen nem is fog kelleni több. Lord Swann meghívását udvariasan visszautasította arra hivatkozva, hogy az embereit kell fogadnia, majd eligazítania. Semmi kedve nem volt ismeretlenekkel bájcsevegni, nem az ő stílusa volt, de arra is emlékeztetnie kellett magát, hogy ezekkel az emberekkel együtt kell dolgoznia hetekig, ehhez pedig muszáj lesz valamiféle kapcsolatot kialakítani. - Az esti tábortűznél viszont ott leszek - ígérte meg a lovagnak, majd távozott.
Míg az emberei meg nem érkeztek a gyakorlótéren sétált, figyelte a Lannister katonákat, sajnos eléggé elkeserítő volt a látvány. Nem csoda, hogy hűbérurának segítséget kellett hívnia, a saját katonái nagy része még újonc, vagy harci tapasztalat nélküli katona volt. Éppen elege lett a látványból, mikor a kapun bevágtatott az 50 lovas, akiket iderendelt Ashemarkból, gyorsan tájékoztatta őket a helyzetről és a holnapi tervekről, meghagyta nekik hogy táborozzanak le, pihenjék ki magukat, majd a Swann sátor felé vette az irányt.
Odaérve köszöntötte a jelenlévőket, a bort elfogadta, majd egy székre leülve kortyolgatni kezdte. Nem nagyon igyekezett, hogy beszélgetést kezdeményezzen, udvariasságból volt itt, nem azért mert jól érezte magát. A tervekkel kapcsolatban azért tett pár apró megjegyzést, ivott a győzelemre, illetve a dorni lovag seregének összetételét érdeklődve nyugtázta. Szívesen megnézte volna őket a saját szemével is, de nem volt már rá idő, eljött az indulás ideje, úgyis látni fogja még őket később. Elköszönt a társaitól, majd visszatért az embereihez, ahol a lova is volt, apródja felszerszámozva vezette elé, egy másikuk pedig a páncélját hozta. Teljes harci díszben, lángoló fával díszített lobogóval csatlakozott lovasai élén a másik két lovag seregéhez. Egyik emberét előre küldte, hogy mutassa az utat, illetve kiküldött előre 5 felderítőt is, majd egyenként megkereste a Hattyút és a Pókot.
- A célunk a csapdaállítás, ehhez viszont arra van szükség, hogy ne vonjuk magunkra a figyelmet. Emlékeztessétek erre az embereket, ez nem egy dicső csata lesz, hanem egy rablóvezér szedett-vedett bandájának a felszámolása. Fő a hatékonyság! - figyelemeztette őket, majd visszavágtatott az embereihez. A bányákig még jópár órát kellett lovagolniuk.