Lord Rodrik Marbrand

Név: Lord Rodrik Marbrand
Faj: Andal
Nem: Férfi
Kor: 23
Titulus: "A Komor", Ashemark Ura
Foglalkozás: Lovag, Lannister zászlóhordozó
Család: Apa - Martin Marbrand (halott), Anya - Alisa Marbrand (64 éves), Testvér - Robert Marbrand (20 éves)
Lojalitás: Lannister
Felszerelés: egy hosszúkard, amit az apjától kapott ajándékba, Lángnyelv.

Kinézet: 182 cm, világosbarna, rövid haj, kék szemek. Mindig simára borotválja az arcát, ezért sokkal fiatalabbnak néz ki koránál. Álla markáns, szája tagolt és szinte sosem húzódik mosolyra.

Jellem: Nem  véletlenül hívják a komornak, apja elvesztése után még senki sem látta nevetni, de mosolyogni is csak elvétve. Előtte egy vidám, eleven, mosolygós fiú volt, de azóta teljesen magába fordult, csak a családdal és a birtokukkal foglalkozik. Kemény, megrögzött kötelességtudat jellemzi az egykor élettől duzzadó férfit, nincsenek álmai, a túlélési ösztön vezeti, biztonságot akar a családjának, ezért mindent megtesz, hogy a Marbrand ház felemelkedjen. Titkon azonban valójában a Targeryeneket hibáztatja a fájdalma miatt, de tudja, hogy családja érdekében el kell temetnie ezt az érzést... egyelőre. Bár a család jelmondata az, hogy "Fényesen égni" Rodrik még nem egészen érti, hogy ez mit is jelent.

Előtörténet:

Rodrik egy ősi ház sarjaként látta meg a napvilágot. Felmenői Andalok voltak, kik minden talpalatnyi földért keservesen megvívtak az Elsőkkel vívott háborúban, míg végül diadalmaskodtak. Abban a korszakban ha valaki megszerzett magának valamit, azt az erő jogán magának követelhette, így jutottak hozzá Ashmarkhoz. A föld gazdag volt mezőkben, legelőkben és ásványi anyagokban, ráadásul a tenger is közel volt, így Roden Marbrand "Az Építő" elhatározta, hogy itt fog letelepedni családjával. Még az Ő életében felépítette Ashmark várát, amit Szirtvárnak is neveznek, nevét a hegyekről kapta, amik közé épült. //Később majd szeretném kijátszani a várat is ha lehet.// Roden büszkesége volt az építmény impozáns tornyaival és hatalmas falaival. Akkoriban bevehetetlen ítélték, és mind a mai napig nem látott még egyetlen zászlócserét sem a vár legmagasabb tornya, a fekete torony, melynek tetején a Marbrandok címere, a szürke alapon narancssárgán égő fa lobogott. Sok évtizeddel később ez a vár volt, ahol Rodrik Marbrand megszületett.

Elsőszülött, kései gyermek volt, szülei nagyon megörültek érkezésének, ugyanis eddig anyjának nem sikerült teherbe esnie. Mikor 3 éves lett, megszületett öccse, Robert. Innentől kezdve Ő lett édesanyjuk kedvence, így a kis Rodrikot apjuk vette a szárnyai alá. Az évek teltek, és a felosztás nem változott, Robert mindig is anyuci kisfia maradt, míg Rodrik szilárd jellemű ifjúvá cseperedett. Apjuk imádott vadászni, 8 éves kora óta a fiát is magával vitte, és idővel nagyon szoros kapcsolat alakult ki kettejük között. Az ifjú örökös szépen haladt a tanulmányaival, elsajátította a fegyverforgatás művészetét, apja megtanította a lovagi viselkedés alapszabályaira, az elvekre, amiket minden felkentnek követnie kell. Idilli volt az életük.

Rodrik 11 éves volt, amikor kitört a háború. Aegis sárkányaival Westeros meghódítására indult, amit persze a nagyurak és királyok nem néztek tétlenül, szembeszálltak vele. Így volt ez a Lannisterekkel is. Loren Lannister összehívta lobogóit és Rodrik apját, Martin Marbrandot is királya és hűbérura mellé szólította a kötelesség. A háború és a sárkányok borzalmasak voltak, hallottak már különféle híreket róluk ezért a búcsú különösen fájdalmas volt. Apja megtanította rá, hogy egy férfi sosem sír, ezért Rodrik nem ejtett könnyeket, míg apja el nem hagyta Ashmarkot a Marbrand katonák színe javával, akkor viszont keserves sírásba tört ki. Kezében kétségbeesetten szorította a kardot, Lángnyelvet, melyet apja adott neki búcsúajándékként távozása előtt. Még csak 11 éves volt, nem értette miért kellett a férfinak elmennie. Hetek teltek el, minden nap feszülten várták hátha jön holló hírekkel. Egyszer kaptak is egy levelet, amiben apjuk azt írta, hogy Loren király serege egyesült a Síkvidék királyának seregével és együtt indultak meg a Targeryen hódító ellen, akinek a híresztelések szerint csak 10000 főt számlált a serege, míg nekik több, mint 50000-et. Ezt olvasva kicsit megkönnyebbült a családja, anyjuk elmagyarázta a gyerekeknek, hogy ez azt jelenti valószínűleg győzni fognak és hamarosan viszontlátják édesapjukat. Ez azonban sosem történt meg. Rodrik meg van győződve róla, hogy egész életében emlékezni fog a lovas megtört arcára, amint porosan, véresen bevágtatott Ashemark főkapuján. Éppen az udvar közepén vívtak az öccsével, amikor megérkezett a hírnök és egy pillanat alatt tudta, hogy baj van. Mikor az anyja megérkezett és a férfi beszélni kezdett, Rodrik üveges tekintettel értelmezte a szavakat egymás után. Mintha lassított felvételben fizikai valójukban látta volna előbukkanni őket a férfi szájából, mint gonosz kígyók tekergőzve, mérges sziszegéssel. Az apja halott volt, ahogy az összes embere is. Ők voltak a jobb szárnyon, ahol a legnagyobb volt a pusztítás, a sárkánytűz pillanatok alatt elemésztette őket. - Legalább nem szenvedett - Hallotta még fél füllel a hírnököt, ahogy gondolataiba mélyedve a toronyszobája felé vette az irányt. Szemei égtek ahogy sétált, de nem volt bennük könny. Talán valahol érezte? Talán amikor elbúcsúzott Tőle azért volt olyan nehéz mert mindig is tudta? Nem értette, de most nem értett Ő semmit. Eltelt pár napba, amíg teljes egészében felfogta, hogy apját nem látja többé. Volt egy szimbólikus temetés, ahol ismeretlen emberek ismeretlen szavakat mondtak, anyja szerint Martinról beszéltek, de ezt Rodrik nem vette észre. Számára a szavak üresek és semmitmondóak voltak, ráadásul nem is az apját temették el, mi szükség volt erre az egészre? Mégis, ahogy a régi családi hagyomány szerint befalazták a koporsót a sziklába, valami megtört benne. Szemeiből megindult a könnyek áradata, végtelen folyamban. Némán könnyezett, némán szenvedett, némán búcsúzott el az embertől, akit szeretett. Aznap éjjel könnyekkel a szemében aludt el és másnap férfiként ébredt fel. A 12. születésnapja volt.

Az élete ezután teljesen megváltozott, ő maga is megváltozott. Korán fel kellett nőnie, hiszen Ő örökölte Ashemarkot, Ő volt az ifjú Lord, neki kellett volna ismét felragyogtatnia a házukat, hiszen a háborúban szinte mindent elvesztettek. Azonban bármennyire is eltökélt volt, mégis csak egy gyerek, anyja és a tanácsosok nem engedték beleszólni a ház ügyeibe, tiszteletteljesen meghallgatták, de minden esetben helyette döntöttek. 2 évet így élt, tanulmányaiba és a kardvívás gyakorlásába temetkezve, míg úgy nem döntött, hogy világot akar látni. Anyja, öccse, tanítói próbálták lebeszélni róla, de hajthatatlan volt, elszegődött egy Lannisterhez apródnak. Járta a világot mellette, gyűjtötte az ismereteket az életről és sosem veszítette szem elől apja tanításait. Bátorsága, hűsége és tehetsége a karddal hamar kiemelte apródtársai közül, még végül 17 évesen lovaggá ütötték. Ezek után még 5 kerek esztendeig járta a világot, szinte mindenhol megfordult, Bravostól, Dornon keresztül egészen a Falig eljutott, számtalan csatában vett részt, nevét megismerték az emberek és természete miatt a komor nevet aggatták rá. Rodrik a komor. Vándorlásai alatt egyetlen egyszer sem tért haza, néha küldött egy hollót, hogy ne aggódjanak, de csak 23 éves korában döntött úgy, hogy ideje visszatérnie. Két hűséges társával érkezett vissza Ashemark várába, akik minden kalandban ott voltak vele, a legjobb barátai lettek. //Nem egyszerű zsoldosoknak szánom őket, hanem maguk is lovagok lennének, akik Rodrik mellett szereztek tapasztalatot, ha ehhez engedély kell, akkor azt majd külön fogom kérvényezni ha nem probléma.//

Rodrikban felkavarodtak az érzések, amint belépett a vár kapuján, 7 éve nem járt itt, 7 éve hagyott itt minden rossz emléket, amik most mind visszatértek hozzá. De akkor még gyerek volt, most felnőtt férfiként tért vissza, a helyén tudta kezelni ezeket a dolgokat. Anyja, testvére alig ismerték meg, könnyek között üdvözölték. Öccse kész férfivá ért, a megpróbáltatások és apjuk elvesztése Őt is férfivá érlelte, kemény kézfogással és öleléssel köszöntötték egymást. Rodrik idővel tájékodott a család dolgait illetően, amik nem álltak túl fényesen. A kisebb házak lázongtak, azt hitték - jogosan -, hogy most a Marbrand ház meggyengült, így Ők törhetnek hatalomra, az utakon elszaporodtak a banditák, az emberek nem fizették rendesen az adót, egyszóval kemény idők jártak rájuk mostanság. Éppen ideje volt annak, hogy a Lord visszatérjen. Rodrik útjai során tekintélyes hadizsákmányt gyűjtött össze (a kezdő pénzösszegről van szó, bármennyi is legyen az), ezt teljes egészében a kincstár rendelkezésére bocsátotta, és a kezébe vette az irányítást. 2 nappal hazaérkezése után összehívta a nagytanácsot, és ezen a napon elkezdődött a Marbrand ház felemelkedése.

Üdv az oldalon!

Kissé röviden írtad le a kinézeted jellemzését, bár ennél több hibát nem találtam. Azonban ez se hiba, csak azért néha jobb alaposabban leírni egy-egy karaktert. Az előtörténeted tetszetős volt így ELFOGADOM! A kezdő pénzösszeged 50.000 Aranysárkányban állapítom meg! Ja ige, a kaszárnyában sima lovagokat tudsz venni.