Lord Rodrik Marbrand vs. Ser Hoster Mallister

//Felajánlottad, hogy írjam én az első posztot, ezért utólagos engedelmeddel a helyszínt, a körülményeket és a szabályokat belefoglalom a hozzászólásomba. A képzeletbeli párbaj Rodrik részéről akkor zajlik, amikor még az országot járta.//

Rodrik összeráncolt szemöldökkel figyelte, ahogy kihívója kisétált a fák árnyéka alól, ezáltal jobb rálátást biztosítva magára. Nem túl magas férfi volt, sötétbarna hajjal és a híd másik oldaláról is jól kivehető tengerkék szemmel. Kék tunikát viselt a páncélján, melyen gondosan el volt takarva a családi szimbólum, ahogyan abban előzetesen megállapodtak. Rodrikon ez alkalommal csak egy díszítetlen láncing volt, sisak nélkül, egyszerű fém lábszár és alkarvédőkkel hiszen kalandor lovagként ostobaság lett volna az egész napot páncélban töltenie. Látva ellenfele vasöltözetét ezt most bánta egy kicsit, illetve főleg azt, hogy a páncélja és közte ott a híd, rajta pedig a lovag.
Igencsak meglepődött, amikor egy 5 perce megpróbált átkelni a hídon, amikor is valaki rákiáltott a túloldalról. Elsőre nem is értette mit mondott a másik, végül kiderült, hogy a hídhoz való átkeléshez meg kell vívnia az ismeretlennel. Hogy miért, hogy ki az ellenfele és mit akar, azt Rodrik nem tudta, de mivel a legközelebbi híd félnapi járóföldre volt délre, kénytelen volt elfogadni a kihívást. Az ismeretlen lovag megígérte, hogy a végeredménytől függetlenül továbbmehet, ezért Rodrik nem aggódott túlságosan. Kezdeti meglepődésén túltéve magát megpróbálta úgy felfogni a dolgot, mint egy kis gyakorlást, ma még úgysem volt alkalma harcolni.
A megbeszéltek szerint a hídon félúton találkoztak, ahol is egy biccentéssel köszöntötték egymást, majd fegyvereiket előhúzva alapállásba helyezkedtek. Érdekes kihívás volt ez Rodriknak, hiszen ellenfele teljesen ismeretlen volt számára, testfelépítése és kora hozzá hasonló volt, de fogalma nem volt milyen harcmodort fog alkalmazni. Saját másfélkezes kardját jobbjában, tőrét a baljában tartva, térdeit enyhén berogyasztva várta, hogy a másik kezdeményezzen.

// Rendben van, a feltételek nekem megfelelnek, a helyszín szintúgy. //


A híd, mely átvezetett a Vörös Ágon nem volt túlságosan nagy, a Tully-k mégis fontosnak tartották figyelmüket kiterjeszteni rá. Ser Hoster a napjai legtöbbjét ott töltötte Zúgó várában, azonban most igencsak messzire küldték, hogy figyelje a banditákat, ellenőrizze az átkelni kívánó embereket, valamint adóztassa meg az olyanokat, kiknek, ahogyan Lord Edmyn fogalmazott, nem állna jogában a Folyóvidéken tevékenykedni. Micsoda alantas feladat egy igaz lovagnak! Nem a Frey-házba született ő, nem az átkelő őrei közé, noha a legtöbben csupán menyétarcú behajtókként tekintettek rájuk. Mégis, félre kellett tennie személyes érzelmeit, ugyanis a parancsot nem tagadhatta meg. Katona volt. Szolgálta a Hetet, szolgálta a Birodalmat, de mindenek előtt a saját hűbérurát szolgálta. A legtöbb ember árut szállító kereskedő, vagy a földjéről otthonába visszaigyekvő paraszt volt. Találkozott egy gyanús kinézetű fickóval, viszont azt néhány keményebb szó kíséretében, miután saját személyét sem tudta igazolni, visszafordították. Azután érkezett a nap fénypontja. Egy férfiú, harci öltözetben, nemesi arccal, az oldalán kardja, tőre pihent. Tengerszem örököse egyből tudta, nem mindennapi emberrel volt dolga, és úgy gondolta, próbára teszi saját képességeit, szemben a frissen érkezett férfiéval.
- Üdv, barátom! Ha nem tévedek, szívesen megnéznéd ezen híd másik oldalát is. Ajánlok neked egy alkut. Amennyiben legyőzöl engem párbajban, úgy tovább állhatsz, egy árva fityingedbe sem fog kerülni a dolog.- hozta felszínre elképzeléseit a Mallister, mire megegyezés született kettejük között. Ser Hoster úgy találta, az idegen nem viselt pajzsot, ezért ő is csak fattyúkardjával, saját tőrével állt ki a hídra, habár páncélja kissé bőségesebb volt, mint vívótársáé. Az ezüstben tündöklő sast eltüntette öltözetéről, így teljesen egyenlőként állhattak az istenek színére. Azon a véleményen volt, miszerint a harcmodor sok mindent elárulhat arról, ki is valójában a kard forgatója, így több tudomást szerezhet a vándorról, mint pár kérdés megejtésével.
- A küzdelem első vérig menjen, vagy addig, míg valamelyikünk fel nem adja azt!- szegezte még le Hoster, remélte, egyetért majd párbajpartnere is, hisz egymás lemészárlásával semmit nem értek volna el.
- Védd magad!- kiáltotta, mire sebesebb léptekkel megindult a másik irányába, egy vágást adott le irányába, amit felülről indított. Ezzel leginkább a kardjára próbált célozni, majd kilépett egyet jobbra, hogy újból lesújtson átlósan, utána pedig előre próbálta nyomni ellenfelét, méghozzá egy szúrással a mellkas felé. Miután megkísérelte véghez vinni ezen mozdulatokat, lépett kettőt hátra, elvégre minden bizonnyal ellentámadásban fogja részesíteni az átkelni kívánó fickó.

- Első vérig - biccentett Rodrik, majd felkészült ellenfele támadására. A lovag - mert páncéljából ítélve az volt - egy felülről indított vágást intézett felé, melyet Rodrik kardjával magasan megakasztott, hogy ne legyen túl nagy lendülete ellenfelének a következő támadásra. Ennek köszönhetően az oldalról indított támadás kivédéséhez elég volt a tőrét használnia. A szúrás viszont meglepte és hirtelen kétségbeesésében egy gyors mozdulattal keresztezte maga előtt a kardját és a tőrét és lenyomta a döfő kardot, ami így a két lába között a földbe fúródott. Ellenfele ekkor bár előnyben volt, két lépést hátrált, bizonyára úgy gondolta előbb ki akarja őt ismerni. Rodrik ugyan így érzett, az információ rengeteget segíthet egy ilyen küzdelemben. Látszólag hátrányban volt a lovaggal szemben a páncélja hiánya miatt, viszont Rodrik évek óta az utakat járta, zsoldosként harcolt, ennélfogva nem a lovagi tornákon alkalmazott szabályos kézitusát vívta. Ő túlélő volt, az eredmények érdekelték nem pedig az oda vezető út. Ennélfogva megpróbálkozott egy csellel, mely egyben kihasználta a könnyűpáncél által biztosított nagyobb mozgékonyságot is. Hirtelen legugolt és egy teljes erejű oldalvágást intézett ellenfele térdhajlata ellen, ahol a páncél egyik illesztése volt. Arra számított, hogy a lovagnak lefele kell védekeznie, akár azzal is, hogy leszúrja maga elé a kardját, és ha Rodrik azt látja, hogy akár csak egy kicsit is ellenfele súlypontja előredől, gugolásából kitörve tőrével megpróbálná a mellkasát megsebezni.

- Akkor hát megállapodtunk.- nyugtázta Hoster is a dolgot, mielőtt még nekilódult volna támadásával az ismeretlen férfinak. Boldog volt, amiért nem kerekedett nagy vita közöttük, habár az idegen nem tűnt nagyon bőbeszédűnek. Ezt egy szinten meg tudta érteni Tengerszem örököse, hiszen aki sokat utazik egyedül, az képes megszokni a magányt, a szótlanságot. Magukban pedig csupán a bolondok társalogtak, legalábbis a mondás ezt tartotta. A felülről indított vágást nem sikerült a férfi fejéig megindítani, noha Ser Mallister nem is óhajtotta első csapásra komolyabban megbántani az átkelni óhajtó, daliás fickót. Érezte azonban, a lendület, amelyet kölcsönzött az ütésnek nem bizonyult gyengének, mégis oly ügyesen hárította azt a másik fél. Nem telt bele sok időbe, mire a vívópartnere a másodlagos pengéért nyúlt, mellyel az oldalának célzott suhintásra felelt. Hosternek egyből az jutott eszébe, miszerint jól megmunkált acélok birtokában volt az illető, egy rosszabb fémből megmunkált tőrre senki sem mert volna bízni ilyen feladatot. A keresztmozdulathoz hasonlót még nem igen látott az Ezüstsas Lovagja, viszont egyértelművé vált számára, a szemben álló idegen nem csupán a Westeros-i lovagok harcmodorát vele szemben. Próbálta titkolni a meglepettséget az arcáról, ámbátor világossá vált számára, a küzdelem még komoly megpróbáltatásoknak állíthatja majd elébe. Az ellentámadás érkezett, méghozzá a lába felé irányult. Kardját erőteljesen szorította, majd a lábának védelmére szúrt, kivédve ezzel a hajlatra megkísérelt sebesítést. Hirtelen olyan dolog történt, mire nem számított. A férfi nekivetette magát a tőrével, s erre aligha tudott időben reagálni. Egyetlen szerencséjét ösztöneinek köszönhette, még éppen a megfelelő pillanatban kapta maga elé jobbját, a tőr pedig végigkarcolta a fémből készült alkarvédőt. A támadás erejétől Hoster elveszítette egyensúlyát, az ülepére zuhant. Fájdalmas érkezésnek minősült ez számára, de viszonylag gyorsan sikerült talpra állnia, kardját újra kezébe vennie.
- Nahát, legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna egy ilyen párbajtársra. Talán a tengeren túlról érkeztél hozzánk, koma? Vagy, mégiscsak Sernek kellene szólítanom?- érdeklődött a Mallister-ház sarja. Nem szaporítván tovább a szavakat, ő ismét támadásba lendült. Felváltva adott le kis ívben jobb-bal irányból vágásokat, melyeket a fickó nyaka felé intézett, ezt a sorozatot háromszor ismételte meg, utána megkísérelte nagyobb darab páncéljának előnyét kihasználni. Tudta, minél több nyílt helyet adott a vívópartnerének, annál nagyobb veszélyt jelenthetett rá nézve, ezért nem törte meg az előrenyomulás sorozatát, egy szúrást szeretett volna intézni párbajpartnerének jobb válla felé. Ügyelt arra, hogy ne ragadja el a hév, elvégre nem egymás megölésében állapodtak meg.


// Elnézést, hogy csak most írtam Lord, a napokban elméláztam. ^^" Ezek után jobban aktivizálom magam, és figyelek. //